A normális, amit mindenki másképp definiál
A másik ok az, hogy a „normális” szó rendkívül rugalmas fogalom, amit mindenki a saját mértéke szerint tölt meg tartalommal. Mindenki a saját értékrendjét, szokásait és reakcióit tekinti alapértelmezettnek, és ami ettől eltér, az „furcsa”. Ha te csendesen dolgozod fel a problémákat, a hangos érzelmi kitörések túlzásnak tűnnek. Ha te nyíltan kimondsz mindent, a visszafogottság hidegségnek hat.
Ha nálatok nem szokás megölelni egymást, egy ilyen gesztus fura bizonyos környezetben. Ha nálatok mindenki ölelkezik, a távolságtartó emberek érdekesebbnek tűnnek, mint amennyire azok. Senki sem érzi magát furcsának, mert mindenki a saját mércéjével mér és a saját mérce mindig pontosan akkora, amennyire éppen szükség van.
