Az úgynevezett szoptatós dajkák alkalmazása sokáig bevett gyakorlat volt egész Európában. Amikor viszont ez a gyakorlat kikopott, állati – jellemzően tehéntejjel – kezdték táplálni azokat a gyerekeket, akiket az édesanyjuk nem tudott vagy nem akart szoptatni. Ez a megoldás azonban korántsem volt ideális.
A táplálkozási szakemberek és az orvosok hosszú távú célja ekkor egy megfelelő anyatej-helyettesítő kifejlesztése volt. A 19. század elején megfigyelték, hogy a tehéntejjel táplált csecsemők halálozási aránya magas volt. Emellett hajlamosabbak voltak emésztési zavarokra és kiszáradásra, összehasonlítva a szoptatott babákkal. 1838-ban egy német tudós, Johann Franz Simon kiadta az emberi és tehéntej első kémiai elemzését, amely a következő évtizedekig a tápszeres táplálkozástudomány alapjául szolgált. Felfedezte, hogy a tehéntej magasabb fehérje- és alacsonyabb szénhidráttartalmú, mint az emberi tej, és nehezebben is emészthető.
A recept tökéletesítése
Az orvosok azt kezdték ajánlani, hogy vizet, cukrot és tejszínt adjanak a tehéntejhez, hogy az emészthetőbb legyen, és közelebb kerüljön az anyatejhez. 1860-ra egy német vegyész, Justus von Leibig kifejlesztette az első kereskedelmi forgalomba kerülő bébiételeket, valamint a búzalisztből, tehéntejből, malátalisztből és kálium-hidrogén-karbonátból készült porított tápszert. A felmelegített tehéntejhez adott tápszer hamar népszerűvé vált Európában. A Leibig’s Soluble Infant Food volt az első kereskedelmi forgalomba hozott bébiétel az Egyesült Államokban, amelyet 1869-ben üvegenként 1 dollárért árultak a boltokban. Olvass még a témában
Az 1870-es években a malátából, tehéntejből, cukorból és búzalisztből készült Nestle’s Infant Food elérhetővé vált az Egyesült Államokban, üvegenként 0,50 dollárért adták. A Leibig’s Fooddal ellentétben a Nestle tápszerét csak vízzel hígították, így nem volt szükség tehéntejre, így ez volt az első teljesen mesterséges tápszer, amely elérhető ebben az országban.
Az elkövetkező 20 év során számos tehéntej-módosító tápszert vezettek be. 1897-re a Sears katalógusban már nem kevesebb, mint nyolc különböző márkájú csecsemőtápszert árultak. Széles körű elérhetőségük ellenére ezek a szabadalmaztatott tápszerek csak szerény eladásokat értek el a 19. század végén, mert drágák voltak a tehéntejhez képest. A legtöbb anya továbbra is szoptatta csecsemőjét.







