Az ember életében számos olyan helyzet adódik, amikor nemet kell mondanunk a másiknak. Viszont ez nem mindig olyan könnyű, mint amilyennek látszik.
Nemet mondani nem mindenki tud, aki mégis, az se minden helyzetben. Gondoljunk csak arra, hogy ha egy hozzánk közel álló kér tőlünk segítséget, vagy szívességet és mi valamilyen okból kifolyólag nem tudjuk, vagy nem akarjuk teljesíteni, az milyen rossz érzés. Vagy amikor be szeretnénk illeszkedni egy idegen közösségbe, és ott persze először együttműködőek vagyunk, -akár a saját kárunkra is-, de utána már nekünk is a sarkunkra kell állni, hogy a későbbiekben ne mindig mi végezzük el a piszkos munkát.
De a legrosszabb, amikor a főnökünknek kell nemet mondani…Itt a visszautasításkor fenn foroghat a jó kapcsolat, az előléptetés, vagy maga a munka, de a másik oldalról ott van az önbecsülésünk és a saját érdekeink.
Miért nem tudunk nemet mondani?
Legtöbbször azok nem mernek másokat visszautasítani, akik félnek attól, hogy ettől megorrolnak rájuk. Hogy elkerüljék a kínos szituációkat, inkább elvégzik mások feladatait és teljesítik kéréseit, így a saját dolgaikra nem jut elég idő. Ekkor persze frusztrált és stresszes lesz az illető, egyrészt azért, nem tudja befejezni a munkáját, másrészt úgy érzi, kihasználják. Ami persze így is van, de az, ha tudatosítjuk magunkban, még nem jelenti azt, hogy könnyen változtatni is tudunk a kialakult helyzeten. Ezek az emberek általában önbizalomhiányosak, ezért fontos számukra mások véleménye és az, hogy szeressék őket. Nyájasak és kedvesek mindenkivel szemben, ami nem baj, de tudni kell hol a határ.
A főnök nem egy domináns, határozott személyiség, akkor bizony neki is lelkileg megterhelő a visszautasítás. Való igaz, az alkalmazottnál rosszabb a helyzet, mivel akkor ott az az eshetőség, hogy nem kapja meg, vagy elveszíti az állását.
Persze még az is előfordulhat, hogy akinek nemet mondunk, az megsértődik és kisebb-nagyobb konfliktus alakul ki emiatt. Ha jogosnak érezzük, bátran álljunk ki magunkért, és vállaljuk fel az esetleges vitát, hiszen még így is több tiszteletünk lesz, mintha mindig mindenbe beleegyeznénk és elvégeznénk.
Hogyan mondjunk nemet?
Amennyiben indokolatlan a kérés, vagy nincs rá lehetőségünk, vagy kapacitásunk, hogy megtegyük, akkor nyugodt hangon, magabiztosan utasítsuk vissza. Nem szabad dühösnek lenni és kikérni magunknak, hogy ilyesmivel akarnak terhelni. A legjobb módszer a visszautasításra az, ha megmagyarázzuk, mi az oka a döntésünknek. Kísérletek igazolták, hogy sokkal kevesebb konfliktus származik abból, ha beletesszük a mondatba a mert szócskát.
Például több embert engednek előre a sorban, ha azt mondja, hogy Előre engedne, kérem, mert sietek, mint ha csupán annyit közölne hogy Előre engedne, kérem? Ez ugyanúgy igaz a tárgyalt esetre is, így mindig meg kell indokolni, hogy miért mondunk nemet. A másik, amire ügyeljünk, az az, hogy mutassunk empátiát és megértést, valamint mindig kérjünk elnézést, ha valamit nem végzünk el.
További módszerek az udvarias visszautasításhoz
hangsúlyozzuk saját szempontjainkat
kínáljunk alternatívát (pl. hová, kihez tudna még fordulni, mit tudna csinálni és hogyan, stb.)
legyünk őszinték, és mondjuk el, nem fér bele az időnkbe a kérés teljesítése
ha valaki az ő feladatát próbálja áthárítani, szembesítsük vele (sajnálom, de ezt neked kéne megoldani)
végezetül, ha nem vagy biztos benne, hogy tudsz-e majd segíteni, de ha úgy alakul, akkor szívesen megteszed, akkor mondj csak annyit, hogy adjon a másik egy kis gondolkozási időt