A fizetések és az, hogy ki mennyit keres, mennyit költ egy hónapban, még a családtagok között sem mindig közismert. Sokszor a munkáltatók is arra kérik alkalmazottaikat, hogy ne adjanak ki információkat egymásnak erre vonatkozóan, ez azonban feltételezi az aránytalanságokat, amely szintén nem tesz jót a motivációnak.
Egy amerikai felmérés szerint rontja a munkahelyi légkört, ha a dolgozók tudnak egymás fizetéséről. Aki átlag alatt keres, nagyobb valószínűséggel néz új munkahely után. Az átlag feletti fizetéssel rendelkezők pedig ettől az információtól nem lesznek boldogabbak. A bérekről azonban köztudott, hogy egészen eltérőek lehetetlen földrajzi helyzettől, életkortól, tapasztalattól, de még nemtől függően is, ugyanazon munka esetén.
Az Y generáció, tehát az 1980 és 1995 között születettek nagyon erős hatással vannak a kiskereskedelemre és az ingatlanpiacra. Ők azok, akik fiatal felnőttként, karriert építenek, családot alapítanak, ők a fogyasztói társadalom alakítói és húzórétege. Ez a korcsoport már egy szabad és nyitott világban nevelkedett, természetes számukra a demokrácia és az azzal járó előnyök. A technológiai újdonságok, az informatikai fejlődés valamint a gyors információáramlás az életük részévé vált.
Ők az internet generáció, akik napi több órát töltenek online, így a fogyasztói viselkedésük könnyen elérhető és elemezhető. Mégis, a felmérések szerint nincsenek megtakarításaik, a kezdők fizetése pedig messze elmarad az átlagétól. Így nem is csoda, hogy nehezen önállósodnak és még harminc éves koruk után is a szüleikkel élnek.
Kik beszélnek nyíltan a keresetükről?
Általánosságban igaz, hogy minél többet keres valaki, annál inkább titkolja. Azok az alkalmazottak, akik az országos átlagnál kevesebbet keresnek, nyitottabbak a jövedelmükről való párbeszédre a környezetükkel. Sokszor panaszkodnak is miatta. A vezetők és menedzserek szeretnék a legkevésbé megosztani a béradataikat másokkal. A középvezetők és menedzserek fele, a felsővezetők mindössze 39 százaléka árulja el a közeli ismerőseinek, hogy mennyit keres – írja a fizetesek.hu.
Miért baj, hogy tabu téma a fizetésünk? Hogyan lehet így bértárgyalni?
Ausztriában természetesnek számít, hogy a munkalehetőségek meghirdetésekor a várható fizetést is megjelöli a hirdető. Ezzel szemben nálunk elvárják a kívánt fizetés előre tisztázását, lehetőleg már az önéletrajz benyújtása idején, ezzel meglehetősen nehéz helyzetbe hozva a pályázót. Sokszor előfordul, hogy a jelentkező szerinti reális bér a munkáltató számára túl magasnak bizonyul, s máris kiesett a körből.
Hiába képzettebb, tapasztaltabb, hatékonyabb, vélhetően egy kevesebb pénzt kérő pályázót fognak behívni helyette állásinterjúra. Mit érdemes válaszolni a „Mennyit szeretne keresni?” kérdésre? A legegyszerűbb, ha azt mondjuk, legalább annyit, amennyit ezért a munkáért mások kapnak a cégen belül. Így nem fogunk kapzsinak tűnni, de azt sem fogjuk érezni, hogy olcsón adtuk magunkat.
A fizetésért és az emelésért mindig érdemes megharcolni. Az Eurostat adatai szerint a közép-kelet-európai országokban egyre hosszabb ideig laknak a szüleikkel a fiatalok.
Ebben a régióban a 18-34 évesek körében tízből hatan még mindig a szüleikkel élnek.
Ennek egyik oka, hogy egyre nehezebb megfizethető lakást találni, a magas ingatlanárak miatt ugyanis nem elég ennek a generációnak a fizetése az önállósodáshoz. A fiatal felnőtteknek egyedül akkor van esélyük külön költözni, ha párban élnek és közösen vesznek fel hitelt illetve két fizetésből tartják fenn a háztartást.
Hazánkban létezik egy weboldal, amely közel 50 ezer önkéntes, anonim válaszadó segítségével segít eligazodni a fizetések útvesztőjében. Akit érdekel, hogy mások mennyit keresnek a szakmájában és a kollégák nem hajlandóak erről nyilatkozni, annak sokat segíthet az adatbázis egy esetleges bértárgyalás megtervezésekor.