„Szürke válás” után feketeleves
A válás bármely életkorban nehéz, de annál rosszabb, minél később éljük át. Minél tovább vagyunk együtt valakivel, annál nehezebb túllépni rajta és az ő hiányán. A „szürke válások” utáni helyzetet szakemberek néha az özvegységgel hasonlítják össze. Bizonyos értelemben ugyanaz a veszteség éri az embert, a másik fizikálisan nincs már ott vele, megszűnnek az addigi közös mindennapok, azzal a kivétellel, hogy a másik fél nyilvánvalóan nem távozik el az élők sorából, csupán elköltözik.
Ráadásul, minél később következik be a válás, annál kevesebb időnk van a negatív eseményekből származó érzelmi vagy anyagi veszteségek megtérülésére. Míg a fiatalabbak általában egy-két éven belül magukhoz térnek a válás után, az idősebb korosztálynak négy évre is szüksége lehet feldolgozni a történteket.
A „szürke válás” után nehezebben alkalmazkodik az ember, kevesebb lehetősége van újra ismerkedni vagy tovább lépni. Olvass még a témában
Szakemberek azt tanácsolják, ha valaki az 50-es évei után válik el, alapvető fontosságú, hogy barátokkal és családtagokkal vegye körül magát, mivel a társadalmi elszigeteltség növeli a szorongás, a depresszió, a kábítószerrel való visszaélés, de akár a memóriavesztés kockázatát is.
Tanulmányok szerint az erős közösségi hálózatokkal és jobb szociális kapcsolatokkal rendelkező emberek tovább élnek, mint azok, akik idejük nagy részét egyedül töltik. Hogyha túl vagyunk egy váláson – főképp akkor, ha már életünk közepén járunk, próbáljunk meg számunkra fontos emberek felé orientálódni. Ők kirángatnak a hétköznapokból, enyhítik a fájdalmat és támogatnak minket.
Sose feledjük, az élet nem fejeződik be egy kapcsolat végével vagy akár egy válással, mindenki megérdemel még egy esélyt! Találjunk újra önmagunkra, kapcsolódjunk új emberekkel, építsünk ki egy egészen más rutint, valósítsuk meg azt, amit korábbi házasságunk alatt nem tudtunk vagy nem mertünk.
