Hogy mennyi idő után számít egy kapcsolat tartósnak, és mikor érezzük azt, hogy örökké a jelenlegi párunk mellett maradunk, az leginkább egyénfüggő. Általánosságban igaz, hogy akik több, mint egy éve vannak együtt, azokat tartós kapcsolatban élőknek szokás tekinteni, akik pedig már több, mint hét éve, azokról gyakran úgy tartják, már nem is válnak szét. De mi a helyzet azokkal a párokkal, akik egy több évtizedes kapcsolat után is szakítanak?
A mai napig rengetegen vannak, akik babonából úgy vélik, a hetedik év sorsfordító lehet a kapcsolatukban – azután eldől, hogy szétválnak az útjaik, vagy végleg együtt maradnak. A történet viszont természetesen egyáltalán nem ilyen egyszerű. Mi több, statisztikai adatok szerint az elmúlt évtizedben kétszer annyian döntöttek úgy, hogy több, mint 25 éves házasság után vagy 50 év felett válnak el.
A szürke válás ma már nem tabu
Hazánkban még nem igazán terjedt el a szürke válás kifejezés, de külföldön már egy ideje így emlegetik azokat a házaspárokat, akik 50 éves koruk után döntenek úgy, hogy elválnak. A dédanyáink idejében a nők számára a válás a legtöbbször még egy álom végét jelentette. Sokan addigra rég felhagytak a munkájukkal, hogy gyermeket neveljenek és házimunkát végezzenek. Ezeket a tényeket figyelembe véve pedig nagy nyugdíjra sem számíthattak.
A másik komoly aggály pedig az volt, hogy egy bizonyos kor felett hogyan találhatnának maguknak a váló felek új partnert. De a társadalom megváltozott. A házasságot már nem idealizálják úgy, mint régen, az elváltakat pedig nem diszkriminálják. A nők előtt manapság sokkal több választási lehetőség áll, mint akkoriban. Egy sikertelen házasság után teljesen talpra tudnak állni, és arra is képesek, hogy anyagilag függetlenek legyenek.
A személyes találkozások mellett az online ismerkedési lehetőségeknek köszönhetően manapság az 50 év felettieknek is könnyebb megtalálni a hozzájuk illő embert. Azok az érvek pedig, amelyek korábban a nőket szerelem nélküli házassághoz kötötték, ma már aligha léteznek. Végsőkig együtt maradni a pénz, a magánytól való félelem vagy a jó hírnév miatt szerencsére egyre kevésbé jellemző.
Soha nincs késő az újrakezdéshez
Sokan ismerjük azt az izgalmas időszakot, amikor a középiskola elvégzése után elkezdjük a diákéletet egy idegen városban. Éreztük, hogy hamarosan egy új életszakaszba lépünk, és minden változhat, önmagunkat is beleértve. A szomszéd faluból való barát, akivel a bálban összejöttél, nem igazán illik bele ebbe az új életbe, ha csak nem ugyanott fogtok tanulni vagy dolgozni a jövőben.
Hasonló a helyzet a 60 év felettieknél is – nekik is egy új életszakasz kezdődik a nyugdíjba vonuláskor, és ilyenkor ismét egyre többet kezdenek el gondolkozni a jövőjükön. Ebbe beletartozik az is, ha eszükbe jut, hogy tényleg a jelenlegi párjukkal akarják-e leélni a hátralévő életüket. Bármit is döntenek, legtöbbször tudatosan teszik. A legtöbben pedig azzal is tisztában vannak, hogy jobb újrakezdeni, mint megragadni ott, ahol nem jó.
50 éves kor felett pedig manapság még aligha gondolkodik az emberek többsége azon, hogy mi vár még rájuk az életben, hiszen a várható élettartam is nőtt. Ahogyan akkor sem kell dilemmáznod a kapcsolatodon, ha úgy érzed, hogy minden rendben van vele. Ha így van, az biztosan sok munkát igényel, ami évtizedek után egy igazi kihívást jelenthet, de annál szebb látni azokat, akik hosszú évek után is boldogok egymás mellett.
A szürke válások növekedése bizonyos szempontból jó dolog
Egy válás sosem jó érzés. A tény viszont, hogy a szürke válások száma egyre inkább növekszik, bizonyos szempontból jó dolognak számít. Méghozzá azért, mert arra utal, hogy manapság egyre többeknek fontos az egyéni boldogság, mint a konvenciók. Bárkinek alakulhat úgy az élete, hogy a „míg a halál el nem választ” elgondolás már sem őt, sem a párját nem teszi boldoggá. Ebben az esetben pedig jobb elválni, mint boldogtalannak lenni.