Az a jó szülő, aki kiegyensúlyozott ember, mivel akkor az lesz a gyerek is. Természetesen minden gyerek megteszi a magáét annak érdekében, hogy ez ne legyen így: feszegeti a határokat – feltéve, ha vannak.A hétköznapok eseményei, a családra nehezedő terhek, a kihívások miatt folyamatosan mozognak a határok, alakulnak a szokások, változnak az elvárások, szülőként pedig nyomon kell követni ezeket, hogy a lehető legkisebb rés legyen a pajzson. Mint a külső romboló tényezők miatt, mint a belső, családi hatalmi harcok miatt.
Sokan azt vallják, a tökéletességre törekedni kell. Valódi tökéletesség nem létezik, így sokan azzal, hogy ezt nem ismerik be maguknak, pokollá teszik saját életüket – és a családjukét is – jó szándékból, fennkölt indíttatásból. Éppen ezért nem helyes megfeszítenie magát egy embernek a szülőség, az anyaság oltárán.
Ki a jó szülő?
A jó szülő ismérvei
Felelősség: ami a szülőre hat, hat a gyerekre is. Legyen a példa jó, és a döntések következményét is végig kell gondolni. Korlátok: inkább kevesebb, de szilárd és ésszerű korlátokat kell szabni, melyek áthágása mindig következményt von maga után. Következetesség, fegyelem: a szabály az szabály, melyet nem rúghat fel senki a családban, csupán a békesség kedvéért. Dicséret: fontos a pozitív megerősítés, egy kicsit többször, mint indokolt, ám mértéke csak akkora legyen, ami még építő. Magyarázat: a gyerek az életkorához mérten ismerje az okokat. Fontos, hogy ne magyarázkodj – mert az tekintélyromboló – hanem magyarázz.
Egy idegen nő a nagyapám sírjánál: a temetés, ami mindent felforgatott
