Nincs kis és nagy hazugság
Apám mondta mindig: ha kicsit csinálod, akkor is csinálod. A gyerek nem tesz különbséget a hazugságok között, így csak egy út van: mi felnőttek is kerüljük – legalább a nyilvánvaló – hazugságokat, a csúsztatásokat, és viszonylag legyünk szavahihetők, ígéretet betartót. Fontos lenne a folyamatos kommunikáció a gyerekkel, mivel ha valamilyen folyamat nem áll össze a gyerek fejében, azt hiheti, hogy a szülő hazudik. Pedig csak az okot, a hátteret, a történet egy fontos elemét nem ismerik.
Túlzott elvárások
Jellemzően azok a gyerekek hazudnak, akik félnek a büntetéstől, vagy esetleg az elfogadás hiányától. Ez utóbbi esetben nyomasztóan hat rá az ettől való félelem. Azokban a családokban szokott előfordulni nagyobb gyakorisággal a hazugság, ahol túl nagyok az elvárások, vagy legalábbis akkorák, melyekről a gyerek azt hiszi, hogy nem tud megfelelni.
Ilyen esetben nem direktben hazudik a gyerek, hanem letagad valamit, elhallgat valamit, taktikai okokból. Ehhez a formulához hozzá szokik, és rendszeresen alkalmazza. Ebben az esetben intő jel lehet a hazugság, arra nézve, hogy túlzott elvárásaink vannak.
Hibás gondolatmenet
A szülő igyekszik gyerekét mindentől megóvni. A lelkét is, nehogy sérüljön. Emiatt olyan meséket – hazugságokat talál ki – mint, hogy a gólya hozza a kisbabát, vagy, hogy a nagyi nem halt meg, csak alszik, de akár az is ide sorolható, hogy a Mikulás hozza az ajándékot. Mi magunk hozunk létre a gyerek számára egy álbiztonságot jelentő világot, ami hazugságon alapul. Ha ebben a világban sokat tartózkodik a gyerek, nem fog szembesülni a valódi világ igazságaival.
Nem is fogja akarni, mert kényelmesebb. Megtanul saját magának hazudni, ez pedig szarvas hiba. Az igazság előbb-utóbb odacsap, mert a hazugságok mindig kiderülnek, akkor pedig komoly problémákat okoz.
Nyugtalanító valótlanság
Minden gyerek hazudik néha. Ahogyan mi is. Nem gondolom, hogy ilyen esetben komolyan rá kell pirítani a gyerekre, azt viszont igen, hogy tisztázni kell a helyzetet, rögtön az után, miután mi felnőttek végig gondoltuk a hazugság lehetséges okait.
Ha visszakérdezünk a gyerekre, hogy miért hazudott nekünk, hamar megkaphatjuk azt a választ, hogy azért, mert nem akart bizonyos dolgokkal szembesülni, esetlegesen felelősséget vállalni a miatt, mert eltört a nagyi vázája. Ilyenkor nem a gyerek viselkedik etikátlanul, hanem valószínűleg mi vagyunk túl szigorúak, esetleg folyamatosan következetlenek.
A kegyes hazugság
A gyermeki létben nem egészséges, ha van ilyen. Ha a gyerek azért hazudik, mert minket akar védeni attól, hogy ,,kiakadjunk”, drámázzunk, akkor bennünk, felnőttekben van a hiba, amit illik kijavítani. Ugyanis, ha a gyerek minket akar védeni, nehogy anyu sírjon, bánatos legyen, akkor később, olyan, a gyereket érintő dolgokról sem fog beszámolni, vagy hazudni fog róla, ami az életminőségét, a további boldogulását veszélyeztetheti… tehát, ha a gyerek minket véd, az azt jelenti, hogy gyengének tart minket, olyannak, akit védeni kell. Ez pedig fordítva kellene, hogy legyen, mert a gyereknek fontos a biztonság.
Ostobán fog ez hangzani, de tudomásul kell vennünk, hogy hazugság nélkül nincs emberi kapcsolat. A gyereket becsületességre kell nevelni, ám azt is meg kell neki tanítani, hogy mikor, miről és milyen mértékben hazudhat. Nem a boldogulása miatt, csupán csak azért, hogy ne keveredhessen nagyobb kalamajkába. Ebben is meg kell húzni a határvonalat, hisz naivság azt gondolni, hogy sosem fog hazudni gyerekünk.