Hozzáállás
Sok fiú barátom van, olyan srácok, akiket 15-20 éves ismerek. Szeretem őket, jó emberek, akikre bármikor számíthatok, de: általuk egyre nyilvánvalóbb számomra, hogy a férfiak lenézik a nőket. Nem is tudom őket igazán hibáztatni, mert már kiskoruktól ezt hallják, ezt sulykolja beléjük a társadalom, hogy egy férfi több, többet ér, mint egy nő. Nem tehetnek róla, de ez nem változtat a tényen, hogy bizony minket alsóbbrendűnek tartanak. Próbálok napirendre térni a dolog felett, de egyelőre még nem sikerült. Szingli vagyok, mert nem tudnék együtt lenni valakivel, akiről tudom, hogy felém helyezi magát.
Pénzügyek
Férfiként őszinte leszek: jelenleg nincs pénzem egy kapcsolatra. Kiléptem a munkahelyemről és az új helyen csak két hónap múlva kezdek, addig meg kell húznom a nadrágszíjat, hogy elég legyen a pénzem az albérletre, rezsire, ételre. Nem állok úgy anyagilag, hogy meghívjak egy lányt valahova, sajnos ez van. Ha csak egy teljesen szimpla randit veszek, akkor is érte megyek, elviszem valahova enni vagy csak meginni pár italt, ezt kapásból annyiba kerül, amiből én egy hétig elvagyok. Szomorú, de ez most nekem nem fér bele.
Olvass még a témában
Vonzás
A férfiak, akiket bevonzok, megijesztenek. Próbálok rájönni, miért van ez, de még nem tudom a választ. Én a kedves, őszinte, egyszerű férfiakat szeretem, odavagyok a szemüveges, vékony, informatikus srácokért. Viszont akik irántam érdeklődést tanúsítanak, mindig nagydarab, tetovált, gengszter-kinézetű pasik, akiktől tartok. És nem, nem vagyok cicababa, nincs sem póthajam, sem műkörmöm, sem műszempillát, nem öltözöm kihívóan és alig sminkelek. Nem értem, miért van ez.
A cikk folytatódik, lapozz!