Csalódás, meggyőződés vagy a körülmények az oka annak, hogy valaki tudatosan egyedülálló? Kiderül az alábbi tíz meglepő válaszból.
VIDEO Így mosd ki helyesen a sminkes ecseteidet - egy héten legalább egyszer!
1/10 Hozzáállás
Sok fiú barátom van, olyan srácok, akiket 15-20 éves ismerek. Szeretem őket, jó emberek, akikre bármikor számíthatok, de: általuk egyre nyilvánvalóbb számomra, hogy a férfiak lenézik a nőket. Nem is tudom őket igazán hibáztatni, mert már kiskoruktól ezt hallják, ezt sulykolja beléjük a társadalom, hogy egy férfi több, többet ér, mint egy nő. Nem tehetnek róla, de ez nem változtat a tényen, hogy bizony minket alsóbbrendűnek tartanak. Próbálok napirendre térni a dolog felett, de egyelőre még nem sikerült. Szingli vagyok, mert nem tudnék együtt lenni valakivel, akiről tudom, hogy felém helyezi magát.
Férfiként őszinte leszek: jelenleg nincs pénzem egy kapcsolatra. Kiléptem a munkahelyemről és az új helyen csak két hónap múlva kezdek, addig meg kell húznom a nadrágszíjat, hogy elég legyen a pénzem az albérletre, rezsire, ételre. Nem állok úgy anyagilag, hogy meghívjak egy lányt valahova, sajnos ez van. Ha csak egy teljesen szimpla randit veszek, akkor is érte megyek, elviszem valahova enni vagy csak meginni pár italt, ezt kapásból annyiba kerül, amiből én egy hétig elvagyok. Szomorú, de ez most nekem nem fér bele.
A férfiak, akiket bevonzok, megijesztenek. Próbálok rájönni, miért van ez, de még nem tudom a választ. Én a kedves, őszinte, egyszerű férfiakat szeretem, odavagyok a szemüveges, vékony, informatikus srácokért. Viszont akik irántam érdeklődést tanúsítanak, mindig nagydarab, tetovált, gengszter-kinézetű pasik, akiktől tartok. És nem, nem vagyok cicababa, nincs sem póthajam, sem műkörmöm, sem műszempillát, nem öltözöm kihívóan és alig sminkelek. Nem értem, miért van ez.
Húsz éves koromig szűz voltam és az első szexuális együttlétem során elkaptam a herpeszt. Ennek öt éve, azóta sem dolgoztam fel ezt a traumát, elképesztően igazságtalannak érzem az Élettől. Hogyan ismerkedjek így? Az első randin közöljem, vagy elég a másodikon? Ki akarna engem így?
Mert ismerem magam. Minden eddigi partnerem megcsaltam, a következő férfit is megcsalnám. Aztán meggyőzném, hogy minden csak az ő fejében van, irreális a viselkedése. És emiatt semmi, de semmi lelkiismeretfurdalásom nem lenne. Nem vagyok kedves nő.
Kövér, pattanásos, szemüveges srác voltam, akire rá sem néztek a lányok. 25 évesen eljutottam oda, hogy életmódot váltottam és kigyúrtam magam. Kitisztult a bőröm, megműttettem a szemem és eldobtam a szemüvegem. Mióta jól nézek ki, a legjobb csajok közül válogathatok és igyekszem bepótolni a sok évet, amikor magányos voltam. Túl jól érzem magam, ebbe az időszakba nem fér bele egy kapcsolat, mert tudom, hogy nem tudnék ellenállni a kísértésnek, megbántani pedig nem szeretnék senkit.
Mindent úgy közelítek meg, hogy van lejárati dátuma, a kapcsolatoknak is. Ha tudom, hogy valami mikor fog véget érni, akkor többet elnézek egy partnernek, jobban odateszem magam és úgy érzem, így lehet kihozni a maximumot a dologból. Lehet, hogy ez beteges megközelítés, de engem bizonytalansággal tölt el, ha valaminek nincs előre megbeszélt lezárása.
Mert a srácok, akik nekem tetszenek, kockahasú, modell-arcú alfahímek, én pedig túlsúlyos vagyok, aki lusta elmenni edzeni. Tudom, hogy nem lenne szabad, mégis telezabálom magam este a tévé előtt. Nem teszek semmi erőfeszítést, nem is próbálkozom. Olyan régóta vagyok egyedül, hogy megszoktam, elvagyok így.
Emberileg nem tartok ott, hogy legyen valakim. Nem szeretem magam, így pedig nem várhatom el, hogy szeressenek. Dolgoznom kell magamon, vannak dolgaim, rossz szokásaim, berögződéseim és traumáim, amiket rendbe kell tennem. Még nem vagyok az, akiről úgy gondolom, készen áll, elég érett és megérdemel egy kapcsolatot.
Annyiszor égettem meg magam, hogy növesztettem egy olyan kérget, amin már nem hatolnak át érzések. Ezt határoztam el annak érdekében, hogy ne tudjon megbántani többet senki, tudatosan kikapcsoltam az érzéseimet. Szomorú, mert ennyi év után már vágynék egy rendes kapcsolatra, de nem tudom "kikapcsolni" ezt a védekező mechanizmust, képtelen vagyok bízni másban és közel engedni magamhoz.