Pár évtizeddel ezelőtt a nők még azért küzdöttek, hogy véletlenül se kezeljék tárgyként őket. Ma pedig már teljesen elfogadottnak számít, hogy kereskedelmi vagy más célból portékaként ábrázolják a testüket vagy a lelküket. Neal Samudre, a Huffington Post tollforgatója kifejtette, hogy a következő generáció mit fog elveszíteni, ha ez továbbra is így megy.
Minőségi művészet
„Nemrég láttam egy videóklipet, ami gyalázatos volt. Egy teljesen felöltözött férfi meg egy szó szerint meztelen nő szerepelt benne. Rögtön eszembe jutott, hogy a művész tényleg így akarta ábrázolni a nőket a mű színvonalának emelésére?
A hús-vér nők csendes és bámulnivaló tárggyá degradálása egyszerűen megsemmisíti a test szépségét. Persze, ugyanez a helyzet a hasonlóképp megjelenített férfiakkal is” – írta Neal Samudre, aki szerint úgy érdemes ábrázolni az embereket, ahogy a mindennapi életben kinéznek.
A szépre való fogékonyság
„Olykor úgy tűnik nekem, hogy érzéketlenek vagyunk a valódi szépségre. Nem azt jelenti, hogy egy pillanat erejéig néznek minket és vágynak ránk. Sokkal inkább arról szól, hogy meglátjuk a másik szívét és lényegét egy természeti csodába burkolva.
Ha továbbra is tárgyként tekintünk az emberekre, egyszerűen elveszítjük az ennek felismerésére való képességünket. Tény, hogy a meztelen test is lehet gyönyörű, de csak ha megbecsülik, nem pedig mutogatják” – magyarázta Neal.
Ésszerű okfejtés
„Személyes sértésnek érzem, amikor egy hirdetésben szexuális tárgyként ábrázolt nő vagy férfi szerepel. A forgalmazó mindig az ösztönök szintjén akar hatni ezzel, teljesen kivonva az érvelést és az ésszerűséget a képből.
Mintha minderre nem is volna szükségünk. Az egész társadalmunkra káros, hogy a tárgyiasítás ilyen durván elfajult. Ideje lenne bizonyítani, hogy okosabbak vagyunk, mint amilyennek hisznek minket” – állítja Samudre.
Reális elvárások
„Minél tovább folytatjuk a nők és a férfiak szexualizációját a reklámokban, illetve a mindennapi életben, annál elégedetlenebbek leszünk, mivel a valóságban egyre kevesebben fognak megfelelni a képzeletünkben élő álomképnek.
Röviden szólva hazug bálványokat kezdünk imádni a természetesség tisztelete helyett. Legjobb tudomásom szerint semmi jó nem épült még hazugság talaján…” – sóhajtott Neal.
Tisztelet
„Sosem tekintettem úgy a teljes munkaidőben szédítő nőcsábászokra, hogy tiszteletre méltó pasasok lennének. Azt sem tartom fairnek, ha egy nő teszi ugyanezt a férfiakkal.
Azok, akik nem tisztelik a másikat, valamint a saját környezetüket, voltaképpen saját magukat sem. Az alulértékelés pedig torzítja a személyiséget, mindegy hány jócselekedetet viszel egyébként véghez” – fejtegeti Samudre.
Kulturális szabadság
„Büszkék vagyunk arra, hogy a világ legszabadabb országában élünk, miközben ironikus módon a kifigurázzuk a szabadságot a reklámokban” – vélekedik az egyesült államokbeli Neil. „Furcsa módon olyan kultúrát tartunk mozgásban, ahol minden azon múlik, hogyan jelenítjük meg a nőket és a férfiakat.
Igazság szerint emiatt elveszítjük az egyenlőség eszményét, mert mindenkit kevesebbnek látunk, ami. Nemrég hallottam egy mondást, miszerint aki elégedetten dől hátra ma, az a holnap foglya. Ezzel egyetértek, és a szabadság megéri, hogy küzdjünk érte” – összegezte a Huffington Post szerzője.
Te tapasztaltál már esetleg, hogy valaha is tárgyként kezeltek? Várjuk az élményeidet kommentben!
