Martha Kauppi terapeuta szerint több tényező is közrejátszik abban, hogy a fájdalom ellenére folytatódjon az együttlét:
- Kulturális mítoszok: A nőket gyakran arra tanítják, hogy az örömük nem fontos, hogy a szexnek nem kell élvezetesnek lennie, vagy, hogy normális, ha a szex fáj. Az is lehet, hogy úgy szocializálják őket, hogy azt hiszik, az ő felelősségük, hogy szexuálisan kielégítsék a partnerüket, függetlenül attól, hogy valójában akarnak-e szexelni vagy sem. Bármilyen szomorú is ez, ez egy gyakori történet.
- Az én alacsony differenciáltsága: A „nem” vagy „ez nem esik jól” vagy „próbáljunk ki valami mást” kimondása nem mindig könnyű. Különösen, ha nincs sok gyakorlata benne valakinek, vagy a téma érzékeny. Az én differenciálása az a készség, amely mind a beleegyezés megadása, mind a beleegyezés visszavonása mögött áll. Az egyre differenciáltabbá válás egy életen át tartó folyamat, nem pedig egy egyszerű viselkedési lépés.
- Kapcsolati dinamika: Az én differenciálása különösen nagy kihívást jelent, ha a partnered kissé rámenős, vagy hajlamos bezárkózni, illetve drámaian reagálni, ha olyasmit mondasz neki, amit nem akar hallani. Könnyebbnek tűnhet csak összeszorítani a fogakat és túlesni a fájdalmas együttléten, ha úgy érzed, hogy az alternatíva egy olyan interakció, amely tönkreteszi az egész estét.
- Tabuk a szex körül: Még azoknak is, akik az életük más területein meglehetősen differenciáltak, nagy nehézséget okozhat kitalálni, mi a fontos számukra, és ezt megosztani a partnerükkel, amikor a szexről van szó! Egyszerűen annyi jelentés, mitológia és szégyen kötődik ehhez a témához, hogy hajlamos az érzelmi erőnlétünk határára sodorni minket.
- Átvitel és ellenátvitel: A szexszel, a szexuális élvezetekkel és a szexuális fájdalommal kapcsolatos téves információk vagy szégyenérzet annyira elterjedt, hogy a legtöbbünk, kliensek, terapeuták és egészségügyi szolgáltatók egyaránt ki vagyunk téve ennek. És sajnos a reparatív tapasztalatok és a pontos információk nehezen hozzáférhetőek.
