Hogyan formál minket a beszédünk?
Már egy egyszerű bók is rejthet némi szexista gondolkodásmódot. Ha valakit a külseje helyett az eredményeiért dicsérünk („szép munka volt a prezentációd”), azt üzenjük, hogy az érdem fontosabb, mint a külső. Ha viszont csak annyit mondunk: „de jól néztél ki a meetingen”, azzal megerősítjük a külsőre épülő értékrendet. Nem egyszerű egyébként bókolni, mert bár jó szándék vezérel többnyire mindenkit, könnyen átbillen egyik-másik oldalra a bók értelmezése.
A megfelelő dicséret alkalmazási módjának egyébként nagy hasznát vesszük az gyereknevelésben is, hiszen nagyon fontos a gyermek helyes önértékelését felépítenünk azzal, hogy a munkáját vagy a tevékenységét minősítjük, nem őt, és semmiképp sem teszünk a külsejére való megjegyzéseket, ha nem indokolja a helyzet.
Például, ha egy szép festményt festett a gyermekünk, akkor a festményét/a technikát minősíthetjük, de ne címkézzük őt („a matek nem az erősséged, de ebben jó is lehetsz”) és végképp ne tegyünk szexista kijelentéseket (például „rendes lányoknak való hobbit találtál” vagy „az igazi férfiak nem festegetnek”). Olvass még a témában
„Nem szeretnék laza barátnő lenni” – A mítosz, amibe a romkomok hajszoltak bele
A második házasság mindig boldogabb? Érvek és ellenérvek
„Mer hangot adni közben” – Ebből látják a férfiak, hogy egy nőnek van önbizalma a hálószobában
Kit szeret jobban a férfi: a feleségét vagy a szeretőjét? – Férfiakat kérdeztünk, meglepő válaszokat kaptunk
