Ha-ha
A férjem minden viccének én vagyok a csattanója. Akkor is, ha kettesben vagyunk – bár akkor valamivel finomabb – de főleg társaságban poénkodik előszeretettel az én kontómra. A külsőm, a személyiségem, az értelmi képességem: semmi sem szent. „Kriptóba fektettünk, na nem mintha Betti felfogná, mi az, ha-ha!” „Bettike sem fog már szépségversenyt nyerni, de mindegy is, mert már elvettem feleségül, ha-ha!” „A főnökömnél csak a kis feleségem idegesít jobban, ha-ha!” Ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket kell hallgatnom immár tíz éve. Mással nem csinálja ezt, ez azt jelenti, hogy a férjem utál?
