Eredete
A Maine Coon eredetéről sokfajta elképzelés látott már napvilágot. Ezek közül a leghajmeresztőbb, miszerint a fajta a macskák és a mosómedvék kereszteződéséből jött létre. Nevét is ennek a vad elképzelésnek köszönheti, hiszen a coon a racoon-bol, vagyis a mosómedvéből leválasztott töredékszó. Amerikai fajta, tenyésztését az USA-ban kezdték. Eredetileg valószínűleg a hajózó vikingekkel érkezhetett a kontinensre, majd az európai házimacskával kereszteződött, melyet szintén hajóval hoztak be.
Jellemzők
Mint azt már említettük, viszonylag nagy testű állatról van szó. Ez azonban közel sem jelenti azt, hogy hiányozna belőle a kecsesség vagy a macskákra annyira jellemző fenséges megjelenés. A Maine Coon jellegzetességei éppen annak köszönhetőek, hogy őseinek alkalmazkodniuk kellett a zord időjáráshoz. Ezeket a kialakult jegyeket próbálják minél jobban megőrizni a tenyésztés során.
A fajtára jellemző a nagy és dús farka, melyet maga köré gömbölyít alvás közben. Ennek lényege, hogy a hosszú szőrszálak remek hőszigetelők, így a macska kevésbé fázott. Szintén ennek köszönhető, hogy a lábujjai között is nő szőr. Ez megóvja a pracliját a hidegtől, és segíti a hóban való közlekedését. A szőre a hasán hosszabb, mint a hátán, így azt nem borzolták össze az aljnövényzet ágai.
A fülében a hiúzéhoz hasonló pamacs van, mely többfunkciós. Egyrészt szintén a hideg elleni védelmet hivatott erősíteni, másrész a hosszú szálak felerősítik a hangot a cica fülében. Méreteit tekintve a hímek nagyobbak a nőstényeknél, de azért az utóbbiakat sem kell félteni. A kandúrok európai méretei átlag 6-9 kg, de az államokban nem ritka a 15 kg-os példány sem. Bár a szőre hosszú de meglepően kevés ápolást igényel.
Mivel őseinek nem kefélték át naponta a szőrét, így az úgy fejlődött, hogy nem gubancolódik. Ezt a remek tulajdonságot szerencsére megőrizte a fajta, így elegendő hetente 1-szer 2szer átfésülni a macskánkat.
Viselkedés
A Maine Coon szeret „beszélgetni”. A hangja is különbözik a többi fajtáétól és azt előszeretettel hallatja is. Ez a csicsergésre emlékeztető, kedves hang hallható, ha a cicával játszunk, ha udvarol, de akkori is használja, amikor éppen cirógatjuk.
Kifejezetten embercentrikus jószág. Mindig a gazdái közelében van, követi őket szobáról szobára, fáradságot nem ismerve. Ha esetleg kizárjuk egy adott helyiségből, akkor addig ücsörög az ajtó előtt, míg újra meg nem jelenünk. A Maine Coon a legtöbb macskafajhoz hasonlóan nagyon szeret játszani, vadászni. Érdekes, hogy a kisebb tárgyakat is cipeli, az apportírozás sem áll távol tőle. Nagy testük ellenére csak nagyon ritkán, és akkor is félénken nyávognak. Nyugodt kiegyensúlyozott óriások, könnyű velük együtt élni.
Azt azonban érdemes szem előtt tartani, hogy nem kifejezetten „ölcicák”. Ez azt jelenti, hogy ha olyan macskára vágyunk, amit babusgathatunk és cirógathatunk, miközben elnyúlik az ölünkben, és kéjesen dorombol, akkor nem a Maine Coon a legjobb választás. Annak ellenére, hogy nagyon kedvelik az emberek társaságát, ezek a macskák nem emberfüggők. Ez azt jelenti, hogy nem fognak folyamatosan érintést kunyerálni, és nem „zaklatják” a gazdájukat a nem lankadó figyelmükkel.