A gyerekek tükrök a felnőttek számára. Úgy viselkednek, ahogy tőlünk látják. Épp ezért hatalmas a felelősségünk abban, miként hozzuk ki a legjobbat a gyerkőcünkből az élet minden területén. A felelős állattartás – véleményem szerint – sajnos még mindig gyerekcipőben jár hazánkban.
Ez az egyik olyan dolog, amit már gyermekkorban el kell kezdeni felépíteni, tudatosítani, hogy felnőttként már egyértelmű és fontos kérdés legyen ez gyermekeink életében. Virágh Antal és a felesége Virágh Bernadett – nekem csak Anti és Detti – a tököli ACE Kutyasuli megálmodói elmondták a témáról a véleményüket.
Anti és Detti két éve hozták létre a kutyaiskolájukat. Amikor családi kutyusunk lett, nem volt kérdés, hogy hozzájuk iratkozunk be, ugyanis nagyon szimpatikus volt, ahogy a kutyákhoz viszonyulnak. Hatalmas élmény volt először ellátogatni hozzájuk, látni, ahogy értenek és beszélnek is „kutyául”.
„Sokan úgy gondolják rólunk, hogy mi már egy éves korunkban a család kutyusaival együtt tanultunk meg járni, és a gyerekkorunk nagy részét kint töltöttük az udvaron az ebeknél. Dizsibe sem jártunk, mert csak a kutyák érdekeltek, és még iskolába is együtt jártunk velük – mint a filmekben. A reggelinkből nem hiányozhatott a kutyaszőr, és sátrazás helyett is a kutyaházban töltöttük a nyári éjszakákat.
Ám ez még csak kicsit sem így volt. Nálunk a kutyákkal való kapcsolat, az irántuk érzett szeretet és elköteleződés inkább felnőttkorban jelent meg, és csak 12 éve van saját kutyusunk. Kutyás életünk első pár éve pont úgy alakult nálunk is, mint általában mindenkinél. Sok mindent elrontottunk, viszont viszonlag hamar felismertük a hibákat, és akkori tudásunknak megfelelően igyekeztünk korrigálni azokat.
Közben elkanyarodtunk az állatvédelem felé, saját chipolvasót vettünk, igyekeztünk segíteni az elveszett állatok hazajuttatásában, keresésében, vagy éppen talált, gazdátlan kutyusok elhelyezésében. Négy éve került hozzánk Charlie, majd fél évre rá Emily, a két, ma már tüneményes, de korábban nagyon problémás bull tipusú kutyus.
Az ő sorsuk igen hányattatott volt, nehéz, ám egyben gyönyörű utat jártunk be együtt. Ők ma már részben a munkatársaink is, nagyon sok mindenben segítenek nekünk. A több, már meglévő kutyaoktatási módszer egyikével sem tudtunk teljes mértékben azonosulni, így az évek alatt kialakult saját elképzelés szerint tartjuk az órákat, aminek az alapja és legfontosabb pontja a kutyákkal való pontos és helyes kommunikáció” – meséli Anti.
Azt gondolom, hogy a szülők szerepe elsődleges abban, hogy hogyan gondolkodik a gyermek az állatokról, az állatok tartásáról. Egyetértetek? Mi határozza meg a családi mintán kívül a gyermekek hozzáállását?
A társadalmi iránymutatás mellett természetesen a szülők szerepe az elsődleges – mint ahogy talán bármilyen gyermeknevelést érintő kérdésben. Nagyon érdekes, hogy a gyerekek mennyire nyitottak mindenre, és ettől csodálatosak is egyben! Ezt jól ki lehet használni, hiszen a befogadóképességük határtalan.
A kutyaiskolában is szoktunk hasonló témákról beszélgetni a gazdikkal, bár ott első körben inkább a szülőkkel találkozunk. Az állatvédelemmel, felelős állattartással kapcsolatban szoktuk mindig emlegetni a gyerekeket, vagyis inkább kérdéseket feltenni velük kapcsolatban. „Mitől viselkedik és kommunikál egy gyermek sokkal tisztábban egy kutyával?” Szeretünk úgy tanítani, hogy nem mindig mi mondjuk meg a választ, hanem szépen körbejárjuk csak a témát. Így a válasz mindenkiben magától fogalmazódik meg, ami által sokkal mélyrehatóbb élmény tud maradni egy ilyen beszélgetés.
Élményt szeretünk adni, mert az élményről másoknak is beszél az ember, és így indirekt módon nemcsak azokat tanítod, akik előtted állnak, hanem az ő környezetüket is. Pont így gondoljuk ezt a gyerekek kapcsán is. A válasz pedig egyszerű, és ezt akár rá is lehet vetíteni az állatvédelemre. A gyerekek, amíg nem kapnak impulzust, információt, nincs bennük előítélet.
És ez az utolsó szó a legfontosabb, aminek a kialakulását a fiatal generációnál nagyon kerülni kell! Ezen áll vagy bukik minden, hiszen egy előítélettel teli gondolkodást már nagyon nehéz átformálni. Amennyiben ennek a kialakulását sikerül elkerülni, vagyis inkább időben megelőzni, és ezt még sok pozitív irányú élménnyel meg is tudjuk fűszerezni a gyermekek fejében, jók az esélyeink.