A nők helyzete napjainkban rohamosan változik és mondhatni javul (a nyugati társadalmakban legalábbis, a Közel-Keleten és Afrikában sajnos továbbra sem) de ebbe a megváltozott, progresszív szemléletbe hogyan illek bele a szépségverseny, ami kizárólag a külső alapján ítéli meg a nőket?
Valaki azt mondja, ha már csak egyetlenegy fiatal lányt inspirál az, ha látja őt a tévében és ennek következtében pozitívan változtat az életén, már megérte. Mások rendkívül büszkék arra, hogy hazájukat képviselhetik. Lányok, akik tiniként sportoltak vagy tanulmányi versenyeken vettek részt, ezt ugyanolyan megmérettetésként fogják fel. Nem egy sportegyesületet vagy az iskolájukat, hanem a nemzetüket képviselik, és ez így még többet jelent nekik.
Olyan is akad, akinek a nyeremények csaknem olyan fontosak, mint a dicsőség, de nem lenézendő okokból. Azoknak a lányoknak, akik szegény körülmények között nőttek fel, csábító a pénznyeremény, egy autó, vagy egy ösztöndíj lehetősége. Aki a nélkülözésből jön, annak remek esély a kiugrásra egy ilyen szépségverseny, hiszen ezzel elindíthatja modellkarrierjét vagy egyéb olyan lehetőségekhez juthat, amik egyébként nem adatnának meg számára.
Olyan résztvevő is akad, aki egyszerűen csak jól érzi magát ebben a közegben. Érdekli a szépség, a divat, élvezi a szép sminket, ruhát, hajat és azt, hogy a színpadon minden szem rászegeződik. Az ő álláspontjuk sem lebecsülendő, ők ugyanis azt hirdetik, hogy egy nő érezze magát jól a bőrében, legyen önbizalma és merje megélni szépségét, nőiességét.
Szerintük egy szépségverseny nem jelent több exhibicionizmust, mint mikor valaki megoszt magáról egy fürdőruhás fotót a közösségi médiában vagy mint egy divatbemutató. Ráadásul a versenyzőket itt meg is szólaltatják, így nemcsak mosolygó biodíszletek.
Az új Miss Universe döntője annyiban változott, hogy a legizgalmasabb része nem is közönség előtt zajlik. A résztvevőkkel ugyanis a zsűri külön-külön elbeszélget a verseny előtt és – állításuk szerint – ez az, ami 60 százalékban befolyásolja a helyezéseket. Igyekeznek tehát nagyobb mértékben díjazni a belső szépséget a külső helyett.