Nem csak anyagi teherről van szó
Amellett, hogy sokan nem, vagy csak alig tudják kigazdálkodni, hogy ne a létminimumon tengessék életüket a szendvicsgeneráció tagjaként, ez a társadalmi probléma távolról sem csak az anyagi terhekről szól. Amikor minden napot arra kell feltenni, hogy másokról gondoskodjunk, és ehhez nekünk kell megteremtenünk a körülményeket és a kiadások fedezését, akkor egyértelmű, hogy saját magunkat vagyunk kénytelenek háttérbe szorítani.
Mindez befolyásolja a személyes időnket, minden nap fáradtságos és kimerítő, a körülmények pedig felemésztik azokat is, akik a legkitartóbbnak bizonyulnak.
A depresszió és a szorongás óriási kockázati tényező a szendvicsgeneráció számára. Különösen az érintett nőknek, akik jelentősrészt a dolgok lelki részét, továbbá a gondoskodás legjavát is a saját vállaikon viszik. A nők még inkább ki vannak téve annak kockázatának, hogy a karrierjük dugába dől és le kell mondaniuk a lehetőségeikről azért, hogy idős szüleikről, vagy gyermekeikről szerényebb körülmények mellett gondoskodhassanak. Olvass még a témában
A gondozók az elszigeteltség és a bűntudat érzésével is megküzdenek. Tudják, hogy miközben senkinek sem tudnak 100%-ot nyújtani, saját magukat is elhanyagolják. Mindez nehézségeket okoz a házasságban, depressziós tüneteket generál, egyéb érzelmi és pszichológiai problémákat okoz. Sajnos nem úgy tűnik, hogy van fény az alagút végén. Minden bizonnyal záros időn belül társadalmunk egyik legnagyobb problémája lesz, amikor a mainál is nagyobb arányban kerülnek az emberek a szendvicsgeneráció tagjaivá.