Nem ennyire egyértelmű az összefüggés
Szegényebb országokban kimutathatóan szívesebben adományoznak az emberek jótékonysági szervezeteknek, mint a tehetősebb országok lakói, főként, ha a segítség az országon belüli rászorulókat támogatja.
Érdemes figyelembe venni a már említett szubjektív gazdagságot is. A kutatások szerint talán még fontosabb az, hogy mennyire érezzük magunkat gazdagnak, mint a tényleges vagyonunk nagysága. Egy vizsgálat a MacArthur létraskálával mérte 67 országban 40 000 ember véleményét. A létra tetején az áll, aki a legjobb társadalmi helyzetű, jó oktatásban részesült, jó állása van, van elég pénze. A legalsó fokon a legrosszabb helyzetűek állnak.
A tíz fokos létrán kellett elhelyezni minden résztvevőnek magát. Akik a létra alacsonyabb fokaira helyezték magukat, azok egy másik feladatban több pénzt adtak egy feltételezett adományozás kapcsán. Tehát a kisebb vagyon nagyobb nagylelkűséget feltételezett. A szubjektíven megítélt gazdagság más eredményt mutat, mint az objektív, tényleges vagyoni helyzet alapján mért. Olvass még a témában
Lényeges tényező az is, hogy vagyoni helyzettől függetlenül, kinek milyenek a társas kapcsolatai.
Szívesebben adakozik és segít másoknak az, akinek jó szociális kapcsolatrendszere van, függetlenül attól, hogy neki magának mennyi vagyona vagy pénze van. Kiélezett helyzetekben mindez jól megmutatkozik: a covid idején nőtt az adakozási kedv és aki addig is több emberrel állt kapcsolatban, szívesebben segített másoknak függetlenül anyagi és társadalmi helyzetétől, ők pedig kimutathatóan jobban viselték a helyzet okozta stresszt és szorongást is ezáltal.
