Akadnak olyan finom jelek, amik rávilágíthatnak arra, milyen irányba haladnak a dolgok kettőtök közt. Ezeknek egy jelentős része a beszédmódunkban rejlik. Az austini Texasi Egyetem kutatóinak egy új tanulmánya szerint, ha a partnered gyakrabban mond két szót, az azt jelezheti, hogy a szakítás már az ajtón kopogtat.
Így derítettek fényt az igazságra
A kutatást úgy készítették, hogy elemezték 6800 Reddit-felhasználó több mint 1 000 000 bejegyzését. Megvizsgálták, a szakítás előtti időszakban milyen markáns nyelvi különbségek bukkantak fel. Megfigyelték, hogy ezek a változások átlagosan három hónappal az alanyok szakítása előtt bukkantak fel először, és átlagosan hat hónapig tartottak.
„Úgy tűnik, még azelőtt, hogy az emberek tisztában lennének azzal, hogy kalkulálhatnak a szakítással, az már tudat alatt elkezdeni befolyásolni az életüket.” – magyarázta a tanulmány vezető szerzője, Sarah Seraj a Best Life Online Magazinnak.
„Nem igazán vesszük észre, hányszor használunk elöljárószavakat, vagy éppen névmásokat, de ezek a funkciószavak bizonyos módon megváltoznak a szakítás előtti időszakban.”
Amikor olyan személyes, mélyen érintő változáson megyünk keresztül, ami sokat elárulhat érzelmi és pszichológiai állapotunkról, akkor az óhatatlanul is hatást gyakorol arra, amit mondunk, vagy éppen leírunk.
Mit állapítottak meg a kutatók?
Természetesen nem kell messzemenő következtetéseket levonni a szóhasználatból. A tanulmányt megállapította, hogy az üzenetek megváltoznak abban az esetben, ha valaki szakításra készül. Tehát érdemes figyelned azt is, a partnered ezen a téren másként viselkedik-e.
Szakításra utalhat, ha elmaradnak a korábban természetesnek vett üzenetek. Gyanúra ad okot az is, ha azok kevésbé elemzőek vagy formálisak, ehelyett egyre inkább személyesek, borúsak lesznek.
„Ezek annak a jelei, hogy a partner komolyan gondolkozik valamin, és egyre inkább önközpontúvá válik.” – mondta Seraj. Az „én” szó használata sokszor összefügg a depresszióval és a szomorúsággal. Márpedig amikor az emberek depressziósak, hajlamosak önmagukra koncentrálni, és nem képesek egykönnyen kapcsolatba lépni másokkal.
Az első szó tehát, ami a szakítás idején tetőzött a „én” volt, és szorosan kapcsolódott hozzá egy másik névmás, a „mi”.
Ez a két varázsszó nem csak a tényleges, kapcsolatot érintő kérdésekben bukkant fel egyre sűrűbben, hanem másutt, hétköznapi szövegkörnyezetben is jelentkeztek.
Míg a legtöbb alany nyelve általában a szakítás után hat hónappal normalizálódott, addig akadtak olyanok, akik ezekkel a módosított mintákkal írtak még egy évig. A kutatók értékelése szerint ezek az emberek még egy évvel a szakításuk után is kevésbé tudtak jól alkalmazkodni a megváltozott életkörülményeikhez, vagy éppen új partnereikhez.
Itt a vég?
Nagyon úgy tűnik, hogy sokat sejtet a két személyes névmás alkalmazása, a párkapcsolati szakértők szerint ez még nem jelenti azonnal a véget. Javasolják, hogy ha bármelyik félnek időre van szüksége, akkor arról feltétlenül érdemes egyeztetnie a partnerével. Fontos dolog, hogy nem szabad kihátrálni a konfliktusokból, hanem le kell higgadni, majd úgy folytatni a beszélgetést.
Nehéz észrevennünk a saját hibáinkat a párkapcsolatunkban, különösen akkor, ha az adott helyzetért a partnerünket tesszük felelőssé. Azonban, ha így viselkedsz, előfordulhat, hogy leállítasz minden olyan produktív beszélgetést, ami előre mozdíthatná a párkapcsolatotokat, átlendítené a holtponton a viszonyotokat.
Ehelyett szerencsésebb, ha meghallgatod, mit mond a partnered és megpróbálod átérezni az ő helyzetét, megvizsgálni az ő szemszögét. Egy pozitív kapcsolat tagjai képesek egymással kommunikálni, támogatást nyújtani a másiknak és biztonságos körülményeket teremteni saját maguk számára. Ennek megfelelően, ha azt veszed észre, hogy nem osztjátok meg érzéseiteket és igényeiteket egymással. Esetleg nem érzed magadat biztonságban, akkor a kapcsolatodnak bizony szüksége lehet némi extra munkára.