Sokan a szakítás hallatán olyan párokra gondolnak, akik már nem voltak boldogok együtt, sok volt a gondjuk, és nem szerették egymást. Pedig sajnos gyakran megesik, hogy az élet kiszámíthatatlanságával közbelép, és olyan kapcsolatok érnek véget, amelyeknél még megvan a szerelem. Ha te is hasonlón mész át, vagy már átéltél ilyet, az alábbiakban magadra fogsz ismerni.
A szakítás akkor is borzasztóan nehéz, ha már nem vagy szerelmes. Hiszen ragaszkodsz ahhoz a személyhez, akivel együtt voltál, mindegy, mi történt kettőtök között, és mióta alkottok egy párt. Így érthető, hogy ha azzal az emberrel éled át a szakítást, akit nagyon szeretsz, a szíved olyannyira összetörik, mint talán még sosem. Elsőre talán furcsának tűnhet ez a helyzet, de gyakoribb, mint hinnéd. Például lehet, hogy a párod hűtlen volt hozzád, de megbánta, és mindent bevallott neked abban a reményben, hogy leküzditek ezt is. Azonban bármennyire szereted, sajnos tudod, hogy többé nem leszel képes megbízni benne. Egy kapcsolat viszont bizalom nélkül sosem fog tudni működni…
Aztán vannak azok az élethelyzetek, amikor beleszeretsz valakibe, kapcsolatban éltek, de látod, hogy nem működik minden szuperül.
Ő nem szeret téged annyira, mint te őt, és bármennyire is reménykedsz, hogy ez majd megváltozik, láthatóan nem következik be.
Kép forrása: unsplash.com
Ebben a szituációban sokan döntenek úgy, hogy nem kínozzák tovább a lelküket. Bár nagyon nehéz elengedni a szerelmet, néha saját magadért muszáj megtenned. Máskor a távolság az, ami egy egyébként virágzó kapcsolatot tönkretesz, néha pedig az áll a háttérben, hogy bár te próbálod építeni a közös kis világotokat, ő úgy dönt, hogy kilép belőle. Te szereted, de ő már nem így érez.
Szabadságra vágyik, új érzelmekre, és neked ebben az életben már nem ad helyet.Van, amikor el kell engedni
A fentiek közül minden szituáció más, mégis ugyanaz fogja őket össze: hogy egy olyan személlyel ér véget a kapcsolatod, akit tiszta szívből szeretsz. A világ legnehezebb szakítása ez, ami úgy tűnhet, sosem múló fájdalmat hoz az életedbe. Az üresség, ami a lelkedet nyomja, mindennél erősebb. Emlékszel arra, milyen volt másokkal szakítani, de egyik sem volt olyan erőteljes, mint ez. A magány és a csend még sosem volt ennyire hangos, és magadra sem ismersz. Az a vidám, optimista személyiség már csak emlék, hiszen minden apróságtól sírva fakadsz, és alig bírod abbahagyni. Nehezebben fog meggyógyulni a szíved, és még nehezebben fogsz rátalálni az igaz szerelemre ezek után.
De tudnod kell, hogy ha a kapcsolat csak fájdalommal jár, a szakítás után szomorúsággal vegyes megkönnyebbülést érzel majd.
Ha pedig te vagy az elszenvedője a szakításnak, mert a párod akar kilépni, azon kívül, hogy elfogadod a döntését, nem sokat tehetsz. Még ha próbálnád is őt meggyőzni arról, hogy maradjon veled, még ha milliónyi változást is ígérnél, ez csak időhúzás volna. Mindig azon rettegnél, hogy mikor szakít veled ismét, egyre kevésbé bíznál meg benne, míg végül rá nem jönnél arra, hogy van, amikor egyes embereket el kell engedni az életünkből. Igazságtalannak tűnik, a hiányuk megmarad, de okkal történik így. Akkor és ott persze még nem érteni, miért válik ez előnyödre, de ha évek múlva visszatekintesz, minden világossá válik. Szakítani valakivel, akit őrülten szeretsz, mindennél nagyobb erőt igényel – és ha ezt átélted már, megtanulhattad, hogy benned mindez megvan!