Sok helyen szeretnénk ragyogóak lenni, önbizalmat sugározni, a természetesen magabiztos fellépéssel ugyanis rengeteg szituációban járhatunk így jobban. Lássunk néhány alapelemet arra, hogy milyen gesztusokkal, mozdulatokkal vagy más cselekvésekkel tudunk magunkról minél pozitívabb benyomást kialakítani az interjú során!
Kézfogás
Talán már elcsépeltnek tűnhet, de a kézfogás tényleg nagyon erősen befolyásolja a rólunk kialakított első képet. Ha úgy érezzük, hogy nem vagyunk tökéletesen tisztában azzal, hogy milyen is a kézfogásunk, akkor kérjünk meg egy barátot, hogy adjon őszinte visszajelzést. Akár az sem baj, ha felvesszük magunkat videóra, ahogy kezet fogunk valakivel. A kézfogás erősségén túl ugyanis az is fontos, hogy mennyire megyünk közel a másik félhez.
Mindkét szempontból a közepes az ideális: vagyis kerüljük a túl gyenge és a túl erős kézfogást is, illetve arra is figyeljünk, hogy ne tartsunk túlságosan nagy távolságot a másiktól bemutatkozáskor, hiszen ekkor előre kell hajolnunk és az furcsa benyomást kelt. Természetesen túl közel se menjünk, mert a másik intim szférájának megsértésével drasztikusan csökkenthetjük az interjú esélyeit.
Artikuláció
Készüljünk fel, hogy mivel valamennyire stresszhelyzetben leszünk az interjún, ezért néhány alapvető kommunikációs elemet rosszabbul használunk majd, mint egyébként. Tipikus példa erre az artikuláció: feszültség alatt sokan hajlamosak kevésbé kinyitni a szájukat, ezáltal beszédük és érthetetlenebbé válhat.
Ha volt már hasonló tapasztalatunk, akkor a legjobb, ha az interjú előtt néhány perccel – például a liftben felfelé – végezzünk néhány olyan gyakorlatot, amelyek átmozgatják az arcizmokat.
Erőteljesen váltakoztassuk az Á, É, Í és Ú hangokat, ezek kellően bemelegítik a száj izmait. Az érthető, artikulált beszéd a magabiztosság jó példája, így semmiképpen se tegyük ki magunkat annak, hogy interjúztatónk ne értse azt, amiről éppen beszélünk. Persze nem kell túlzásba sem esni, hiszen azzal sem keltünk természetes benyomást.
Testtartás
A testtartás nem csak nagyon árulkodik a bennünk lévő érdeklődésről, de ráadásul egyre elterjedtebb is, hogy az interjú során erre komoly figyelmet fordít az interjúztató. Ügyeljünk arra, hogy lehetőleg végig egyenes háttal üljünk, ne dőljünk hátra, mert az a túlzott magabiztosságot, egyben a téma iránti kevés érdeklődést jelzi a másik félnek.
Tudjunk róla, hogy az egyes témáknál is fontos, hogy ellenőrzésünk alatt tartsuk testbeszédünket. Ha nem is érdekel bennünket minden téma ugyanannyira, attól még ezt érdemes megtartani magunknak.
Ha hátradőlünk, amikor a munkakörről, a leendő feladatokról beszél az interjúztató, de azonnal előre dőlünk, amikor a fizetésről és az egyéb juttatásokról van szó, akkor ne csodálkozzunk, ha a másik fél azt a következtetést fogja levonni mindebből, hogy valójában nem érdekel bennünket a munka. A munkáltatók nem szívesen választanak olyat, aki nem lát hosszú távon fantáziát a feladatkörben, így hasonló viselkedéssel sokat ronthatunk esélyeinken.
Babrálás
A babrálás egyfajta rossz szokás, illetve egy interjún könnyen lehet, hogy a szituáció okozta feszültség is ezt hozza ki belőlünk. Ennek ellenére azonban törekedjünk arra, hogy kerüljük el ezt a nem túl pozitív benyomást keltő viselkedési formát. A babrálás ugyanis hiába sokszor semleges hátterű dolog, attól még kizárólag csak negatív benyomást ébreszthet a másik félben.
Ha bármivel is sokat babrálunk egy interjún, akkor az interjúztató könnyen arra a következtetésre juthat, hogy érdektelenek vagyunk a téma iránt és mivel talán nem is figyelünk eléggé, ezért főleg unalmunkban babrálunk bármivel is.
A másik benyomás szintén negatív: azt az érzést kelti a másik félben, mintha valami rejtegetnivalónk lenne – különösen azért, mert babrálás közben nem a másik szemébe nézünk, hanem általában azt figyeljük, amivel épp babrálunk.
Mosoly
A mosoly már túl régóta bevett eszköze a szimpátiakeltésnek ahhoz, hogy egy állásinterjún kihagyhassuk. Törekedjünk a természetes mosolygásra és semmiképpen ne erőltessünk magunkra valami kényszeredett mosolyféleséget, de egy természetes, kedves mosoly kiváló hatással lehet. Ráadásul nem csak az interjúztatóban kelt szimpátiát a jelölt felé, de egyben vissza is hat ránk, vagyis mi magunkat is képesek lehetünk megnyugtatni ezzel az egyszerű eszközzel. Vannak azonban úgynevezett „mosolygyilkos” elemek, amelyekkel tönkretehetjük a megcélzott hatást.
Ha túl sokáig mosolygunk, akkor az kényszeredett gesztusként marad az arcunkon, ezzel pedig természetellenes benyomást keltünk. A túl erőteljesen kezdődő, majd ugyanígy véget érő mosolygás is erőltetetten, ezáltal pedig negatívan hat a másik szemében, ezért érdemes inkább visszafogottan, de azért feltétlenül mosolyogni!
Zsákutca
Sajnos az interjúkon könnyen találjuk magunkat abban a kényes helyzetben, hogy olyan mondatba kezdtünk bele, amelyet már vagy megbántunk, vagy annyira összebonyolítottuk, hogy már nem vagyunk képesek rendesen kijönni belőle.
Ilyenkor vegyünk egy mély levegőt, és állítsuk meg a saját mondatunkat, és inkább mondjuk ezt: „Elnézést, ezt túl bonyolultan próbáltam megfogalmazni. A lényeg az, hogy …”. Vagyis ne bonyolítsuk tovább a felesleges mondatainkat, mert azzal csak még mélyebbre jutunk a kommunikációs zsákutcában.
Az is jó megoldás lehet, ha egy mosoly kíséretében egyszerűen csak egy rövid mondatban összefoglaljuk, amit igazán mondani szerettünk volna. Ha izgulunk, azt el lehet ismerni, különösen ilyen helyzetben, hiszen inkább gondolják rólunk azt, hogy izgulunk, mintsem azt, hogy össze-vissza beszélünk valamiről.
