Mindig is nagy rajongója voltam a „Felelsz, vagy Mersz?” játéknak, mert mindig kiderült, hogy ki az, aki nem fél rázósabb szituációkba is beleállni és ki az, aki viszont pont, hogy retteg az ehhez hasonló helyzetektől. Ez a játék többet elmond a játékosokról, mint azt elsőre bárki gondolná. Sőt, ha jobban belegondolsz, számtalanszor játszol tudtodon kívül az élettel.
Felelsz, vagy mersz?
A játék során mindig az bizonyul bátornak és vagánynak, aki folyton mer és akivel bármit meg lehet csináltatni. Azonban jobban belegondolva, könnyen lehet, hogy csak a számára egyszerűbb utat választja egy nyomasztó kérdés alól kibújva. Aztán persze joggal merülhet fel benned a kérdés, hogy a sokszor „felelek” választ adók körében pedig nem a cselekvéstől való félelem állhat a háttérben? Természetesen sablonszerűen egyikre sem lehet ráhúzni semmi konkrétat, de még akár ez is állhat a háttérben.
Az már egy nagy lépés önmagad megismerése felé, ha megfogalmazod magadban, hogy melyik opció vált ki belőled félelmet, vagy feszültséget.
Egyes élethelyzetek megteremthetik azt a stresszes környezetet, amiben nehéz például jó válaszokkal szolgálni és ilyenkor gyakran találhatjuk magunkat kényelmetlen szituációban. Van, akinek soha nem okoz problémát válaszolni, még a legnehezebb kérdésekre sem. Ez fakadhat önbizalomból, de akár gátlástalanságból is. Annak, aki már kellőképpen ismeri és fel is vállalja önmagát, nem esik nehezére bizonyos kérdésekre választ adni. Még akkor sem, ha az kellemetlen számára. Valahova ide kellene mindenkinek eljutni, hogy az őt érintő kérdéseben mindig őszintén és nyíltan merje vállalni saját magát.
Aki nem csinálja, az tanítja…
Van az a mondás, hogy „aki nem csinálja, az tanítja”. Ebben az esetben pedig, ha valaki nem mer, akkor felel. Mert sokszor, aki túlságosan a szavak embere, néha elfelejt cselekedni és persze ez fordítva is igaz, ha valaki meggondolatlanul megy bele a vakvilágba, ahelyett, hogy néha átgondolná a dolgait. A nagybetűs élet szinte minden egyes nap eljátszik veled egy hasonló játékot, ahol a döntés a te kezedben van.
Cselekvője, vagy beszélője leszel saját életednek?
Tudnod kell, hogy nincs jó, vagy rossz döntés, mert minden élethelyzet, történés, mást hozhat ki belőled. Mindazonáltal érdemes olyan szinten elgondolkoznod választásaidon, hogy hányszor bújsz a szavak mögé, ahelyett, hogy ténylegesen cselekednél magadért és hányszor mész fejjel a falnak, mint egy tüzes kos, ahelyett, hogy szavakkal próbálnál célt érni?
Felismerve ezáltal erősségedet és gyengeségedet, sokkal könnyebben boldogulhatsz majd a jövőben.
Tudván azt, hogy a cselekvés gondolata is leblokkol téged, kezdd el apró dolgokon gyakorolni a változást. Mi nők, azt már tudjuk, hogy minden diéta hétfőn kezdődik és mindenféle kifogást képesek vagyunk gyártani azt illetően, hogy miért maradunk távol hosszú időre az edzőteremtől, de vajon ebből mennyi az igazság és mennyi a kifogást?
Lehet, hogy a szavak embere vagy, ami nagyon hasznos, ha boldogulni szeretnél az életedben, de tapasztalatból mondom, hogy sokszor a nagy szavak átveszik a cselekvés helyét, ami pedig túl sokáig is benne tarthat rossz helyzetekben, kapcsolatokban. Természetesen a B oldal is rejthet magában veszélyeket. Cselekvő személyként nagyon izgalmassá lehet tenni az életet, de ez sok esetben társul meggondolatlan cselekedetekkel. A legközelebbi játék alkalmával próbáld ki, hogy az ellenkezőjét választod annak, amit szoktál és ki tudja, lehet egy teljesen új világ nyílik meg előtted.