Bátran kijelenthetem, hogy nincs ma olyan ember a földön, akinek ne változott volna meg az élete a pandémia alatt. A hatása globális szinten változtatta meg az emberi életeket. De amit nem láttunk, az az, hogy kinek és mi zajlódott le az otthonában. Jobb lett a párkapcsolata, vagy éppen el is vált? De ha újra kinyitott a világ, miért van mégis olyan sok magányos ember?
Egymással összezárva
Amikor a „normális” életünket éljük, el vagyunk foglalva a rutin feladatainkkal: családi életet élünk, munkába járunk, edzünk és persze alkalomadtán némi szórakozást is beiktatunk. Tervezzük az életünket, a nyaralásunkat és igazodunk a munkánkhoz, a párkapcsolatunkhoz. Ez az alapeset.
Az elmúlt évben, minden, aminek változnia lehetett, az változott. Ahhoz kellett alkalmazkodunk, amit előírtak nekünk. Azt viszont senki sem tudta előre megmondani, hogy hogyan csapódik le ez a helyzet a háztatásokban és a családokban.
Azok a párok, akiknek azelőtt is erős lábakon állt a kapcsolatuk, az egymás iránt érzett szeretetük még inkább elmélyült.
Sokan babát vállaltak, és hálásak voltak, hogy még több idő tölthettek egymással.
Akik amúgy sem voltak jó kapcsolatban, azoknál kiéleződtek a problémák és gyakran elváltak. A megromlott párkapcsolatokban további frusztrációkat okozott az, hogy eltűnt a szeretővel való kapcsolattartás is. Helyette kimagasló volt az online térben való kutakodás, az internetes társkeresés és virág korát élte a cybersex is.
Most, hogy egyelőre nagyon úgy tűnik, nem lesz újra kötelező karantén – legalábbis társadalmi szinten már nem – a világ újra kinyílt, lehet bárhová és bárkivel menni, ám az emberek mégis magányosak. Miért?
Gyengültek a baráti kapcsolatok
Elszoktunk kicsit egymástól. Az elmúlt évben megtanultuk, hogyan lehet otthon is jól szórakozni, megszoktuk és megszerettük a home officet. Berendezkedtünk egy kicsit elszigetelt világra és eltűntek a kapcsolódásaink. Most, hogy már visszaállt a gazdaság, kinyíltak a határok, elmehetünk színházba, moziba, bárhová, különös jelenségbe ütközünk: mégis kit hívjunk el magunkkal?
Nem biztos, hogy az újra felvett kapcsolat ugyanolyan lesz, mint amilyen régen volt.
Amerikai kutatók 2020 áprilisa és 2021 júniusa között, felmérést végeztek azzal kapcsolatban, hogy az embereknek, hány olyan családtagjuk, barátjuk van, akire támaszkodhatnak, aki segítene akkor is, ha betegek lennének, kitől kérhetnének kölcsön, és kivel beszélnék meg az érzelmi problémáikat. Ebben az időintervallumban több mint 185 ezer amerikai lakost kérdeztek meg, és vizsgálták meg a válaszaikat. Az eredményeken a kutatást végző professzor is meglepődött.
A válaszadók 32 százaléka számolt be arról, hogy talán egy ember, vagy egy sincs, akivel például megbeszélhetné az érzelmi problémáit. 30 százalék felett volt az a szám is, hogy nincs olyan ember, akiben megbíznának, és aki esetleg ápolná őket. Kutatók szerint akár egy-két évbe is beletelhet, hogy a régi kapcsolataink újjá éledjenek, vagy újakat építhessünk. És sajnos lehetséges, hogy van olyan kapcsolat, amit már nem is lehet helyrehozni.
Nem kell amerikai kutatásokra támaszkodnunk ahhoz, hogy a kapcsolataink elhalványulását a bőrünkön is érezzük. Tegyük fel magunknak ugyanezeket a kérdéseket, mint amiket a felmérésben feltettek az amerikai embereknek.
Csökkent a kapcsolataink száma, vagy megmaradtak az életünkben ugyanazok emberek?
Bevallom őszintén, nekem lecsökkent.