A pihenés nem jutalom, hanem alap
A legfontosabb, amit megtanultam, hogy a pihenés nem valami, amit ki kell érdemelni. Nem a nap végén járó bónusz, hanem a működésed része. Ahhoz, hogy adni tudj energiát, kreativitást, figyelmet, először neked is töltekezned kell. Amikor megtanulod ezt elfogadni, a bűntudat lassan elcsendesedik. Ma már, ha pihenek, nem próbálom meg kimagyarázni magamnak. Nem keresek ürügyet, és nem számolom, mennyi időt „vesztegettem el”. Egyszerűen csak hagyom, hogy jelen legyek. Mert a pihenésben nem az elvesztegetett időt kell látni, hanem a megtalált önmagunkat. És talán pont ez az, ami a legnagyobb változást hozta: rájöttem, hogy nem kell mindig menni, csinálni, bizonyítani. Néha elég csak lenni. És ez az „elég” nem a hiányról szól, hanem a teljességről.
