Mintha csak szükségem lenne arra az elementáris erejű ősi varázslásra, amit a busók véghezvisznek ilyenkor, rettenthetetlenül és állhatatosan, átvezetve a télutót a tavaszelőbe. Éreznem kellett azt az archaikus örömünnepet, ami kirángatja az embereket a fénytelen és fojtogató passzivitásból. Ez a busójárás varázslatosan primitív és átütő erejű hatása, amely megint csak megbabonázott.
Kisfarsangtól, csütörtöktől egészen Húshagyókeddig áll a bál a Duna-menti városban, de aki az extatikus csúcspontot szeretné átélni az élményben, Nagyfarsang idején, vasárnap menjen oda.
Sodródás és belefeledkezés
Hömpölygök lefelé a tömeggel a Busóudvar felé. Kereplő rikkant, dudaszó harsan, sokác lányok arcukat csipkével félig lefüggönyözve énekelnek a körtáncban. Körülöttem erőtől és energiától szétrobbanó busók keringenek. Lassan mozdulok, nem riadok meg, csak figyelem őket. Ha túlérzékeny lennék, most nyavalyognék és szexizmust kiáltanék. De nem, ez egy ilyen játék, és tudom, hogy a téltemetés mellett a busójárás egyben oltalmazó, tavaszköszöntő és termékenységet ünneplő szertartás. Ez a forgatag nem a szofisztikált utazónak való. A hatalmas busó férfiak nem bírnak a dominanciájukkal. Gáttalanul körbefogják a lányokat és asszonyokat, óriási fallosz alakú fahusángokat lengetnek, mintha valami ősi sámánisztikus ráolvasással osztogatnák a dionüszoszi erotikus vágyakat, étvágyakat és vitalitást. Olvass még a témában
Mindenhonnan kacagás és énekszó harsan, pálinkaillat csapja meg az orromat, arcomba korom és tollpihe hull – ezzel űzik el a rontást rólam a toprongyos jankelék, a busójárás gonoszkodó alakjai.