Az ember mindig abból csinál viccet és humort, ami foglalkoztatja, amitől fél, amiről nem mer, nem akar beszélni – mert megviseli. Csodálom azokat a népeket, ahol a halálra, mint egy új élet kezdetére tekintenek, és nem szomorúsággal, hanem vidámsággal élik meg. Egyes népek egész életükben erre a pillanatra készülnek – nem akarják megismerni természetét, késleltetni sem nagyon akarják, egyszerűen csak elfogadják. Összegyűjtöttem pár olyan viccet, ami a halálról szól, hogy lássuk, mi hogyan állunk ehhez a kérdéshez.
Az öregasszony és a halál
Sokak ismerik a mesét: Az öregasszony és a halál. Most azoknak hívom fel a figyelmét, akik nem ismerik. Klasszikus, igen rövid mese, a halálfélelemről, arról, hogy mi mindent megtesz az ember, hogy még éljen kicsit. Nem akarom elmesélni a történetet, olvassa el mindenki, ám annyit mondhatok, hogy a mese vége pozitív, mert az öregasszony nagyon leleményes, fürge eszű volt. A mese Benedek Elek meséje.
Az anyós és halál vicc elegye
Az anyós sokoldalúsága, mindent látó szeme, mindenbe beleokoskodó léte sok vicc forrása. A halál és az anyós személye egyszerre, több viccben is előfordul. Íme egy gyöngyszem:
Az anyós haldoklik az ágyban: Jaj! Végem van! Meghalok! – mondja. Aztán felnéz a plafonra. – A plafont igazán le kéne már festeni…
A vő ránéz anyósára, majd ezt feleli: – Anyuka! Egyszerre csak egy dologra koncentráljon!
A politika és a halál vicc
Egy ember minden reggel megveszi a Szabad Nép-et az újságárusnál. Ránéz a címoldalra, majd olvasatlanul kihajítja a szemétbe. Az újságárust már nagyon érdekli, hogy miért csinálja ezt.
– Mondja… miért veszi meg minden reggel az újságot, ha el sem olvassa?
– Mert engem csak a halálozási hír érdekel. – hangzik a válasz.
– De kérem… a halálozási hír nem az első oldalon van, hanem az utolsón van.
– Az, akikét én várom, az első oldalon fog megjelenni. – hangzott a válasz.
A cinizmus és a halál kapcsolata
Ez a vicc arról szól, hogy sose veszítsd el a humorérzékedet, még a legreménytelenebb pillanatokban sem.
A halálraítéltet ébresztgetik a siralomházban az utolsó reggelen, a kivégzés napján. Behozzák neki az utolsó szivart és kávét. Kényelmesen hátradől, rágyújt, és kortyolgatja a kávéját. Majd az őrre néz, és megkérdezi:
-Mondja… milyen nap van ma?
-Hétfő. – hangzik a válasz.
Az elítélt kortyol még egyet a kávéból, szív még egyet a szivarból, majd ezt feleli: – Na… ez a hét is jól kezdődik.
…és az elmaradhatatlan: a székely és a halál
A halál kopogtat a székely kapuján. A székely kijön, kinyitja az ajtót.
-Adj Isten! – mondja a halál. – Az életedért jöttem!
A székely bekiabál a házba: – Életem! Téged keresnek!
Új viccforma a halálról: halál előtti utolsó mondatok
Ez az a viccforma, ami gyakorlatilag mindent felölel, pár szóban. A meséket, a politikát,
-Süsü… hiszen te teljesen részeg vagy. Lehelj csak rám…
-Sajnos ebben a kérdésben ellent kell, hogy mondjak Sztálin elvtársnak!
-A jóllakott oroszlán emberre sosem támad…
-A kezemben tartott növényevő lábatlan gyíkot, csak a szakemberek tudják megkülönböztetni a hasonló kinézetű szakállas viperától…
Mesterségek és a halál
A magyar nyelv csodálatos. Számos módon képes kifejezni dolgokat, olyan árnyaltan, melyre más nyelvek nem képesek. Nézzük hát meg, hogy egyes foglalkozások hogyan írják le a halál tényét.
A kertész alulról szagolja az ibolyát – vagy bejut a paradicsomba. A portásnak kinyílik a mennyország kapuja. A házmester beadja a kulcsot. A pék megeszi kenyere javát. Az órásnak üt az utolsó órája. A cipész feldobja a pacskert. A szakács leteszi a kanalat. A koldus jobb létre szenderül. A boldogtalan megboldogul. A trombitásból kifogy a szusz. A vegetáriánus fűbe harap. A szabónak elakad élete fonala.
Úgy vélem, ezeket a vicceket, humoros meglátásokat végig nézve, hogy egész jól állunk a halál gondolatával, mi magyarok.