Ezen kívül ott vannak még a sorstársak, avagy a többi gyermek, akik bizony nem mindig a jó oldalukat mutatják. Nem csoda hát, ha kis idő múlva szemünk fénye könnyes szemmel jön ki az iskolából és szomorkásan kérleli, hogy soha többet ne kelljen oda visszamennie. Vajon mit csinálhat ekkor a szülő?
A nehézségek elfogadása
Az iskola merőben eltér az óvodától, ezt minden szülő tudja. De nem az összes gyerek. Éppen ezért kíváncsian és lelkesen vonulnak az első nap az iskola felé, mert azt hiszik, valami csoda vár rájuk, akár Harry Potterre. Viszont sajnos előbb-utóbb elérkezik az a pillanat, amikor a mesebeli illúzió szertefoszlik, és rájönnek, az iskolában jól viselkedni, figyelni, valamint teljesíteni kell. Olvass még a témában
Fel kell venni a harcot, mivel a helyzet megváltozik az óvodához képest, ahol a némi szigor mellett leginkább ösztönzéssel és kedveskedéssel tanítottak. Itt viszont, ha a gyerek nem tud lépést tartani, elveszik. Ezt persze igen nehéz elfogadnia egy kisiskolásnak, természetes, hogy kell egy kis idő, mire hozzászoknak. Rengeteg minden múlik a tanárokon, de akkor is egyfajta stresszhelyzettel kerülnek szembe.






