Véleménycikk: Schuszter Borka
Miközben közösségi média folyamatosan azt üzeni, hogy keressük a testünkben azt, amin lehetne még javítani, és mindent, de mindent tegyünk meg az öregedés ellen, én ahogy közeledek a negyvenhez, egyre jobban érzem magam a testemben.
Nem lettem hirtelen tökéletes, és nem is sikerült kivonnom magam a bennünket érő hatások alól. Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy egyszer csak eljutottam arra a pontra, ahol már teljesen hidegen hagy, hogyan nézek ki. Nem hagy hidegen. Használok ránctalanító krémeket, vannak napok, amikor felveszek valamit, aztán a tükör előtt úgy döntök, hogy azonnal át kell öltöznöm, mert nem tetszik, amit látok. És valószínűleg akkor sem fogok megsértődni, ha valaki egyszer azt mondja, hogy fiatalabbnak nézek ki a koromnál.
Én is ebben a világban élek
Egy olyan világban, amelyben a fiatalság nem egyszerűen egy életszakasz, hanem megőrzendő kincs, valami, amihez foggal-körömmel ragaszkodnunk kell, és aminek az elkerülhetetlen elvesztése egyenlő a kudarccal. Egy ránc nem csak egy ránc, hanem kezelendő probléma. Az ősz haj nem egyszerűen ősz haj, hanem valami, amit el lehet (sőt kell!) fedni. A test pedig mintha egy folyamatosan futó felújítási projekt lenne, amelynél soha nincs hivatalos átadás: mindig lehetne rajta még egy kicsit javítani. Olvass még a témában
Ezt hozza 2026. szeptember 20. a numerológia szerint: önkifejezés és öröm
„Légy negatív, pofázz vissza és ne csinálj gyereket” – 10 tanács, ami javítja az életminőséged, de úgyse fogadod meg
Miért kiált a bőröd a nyár után? Teszteld, milyen regeneráló rutinra van szükséged szeptemberben
Te is mindig egyedül eszel ebédszünetben? Egy kutatás szerint ennek meglepő oka lehet
És valahol mégis azt érzem, hogy bennem valami megváltozott.
Ahogy közeledek a negyvenhez, ahelyett, hogy „hibákat” látnék, egyre hálásabb vagyok a testemért.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
