A rákbetegség az emberiség réme. Bert Hellinger azonban új dimenziót nyitott e súlyos és szenvedéssel teli betegség számára. Családállító terápiája révén tárja fel keletkezésének okait és megoldási lehetőségeit.
Mártírközösség
Az életveszélyes betegségek dinamikájának ahhoz van köze, hogy felelősnek érezzük magunkat másokért. Például a gyerekek felelősnek érzik magukat a szüleikért, mert nagyon erős kötődést éreznek irántuk.
Mélyen a lelkünkben azt képzeljük, hogy a szenvedésünkkel megválthatjuk másvalaki szenvedését. Ha feljebb emelkedünk és megszabadulunk ettől a mágikus elképzeléstől, akkor felszabadulunk. Elérünk egy magasabb szintet, ahol jóval erősebbek vagyunk, míg az archaikus, mágikus szinten, ami a súlyosabb szint, gyengének érezzük magunkat, és keveset tudunk tenni.
Követi a másikat a halálba
Ha valakinek a párja meghal, az életben maradt társ hűséges marad hozzá, és bensőleg követni akarja őt a halálba. Talán a későbbi párkapcsolatából születő gyermek fogja képviselni az elhunyt partnert. Ha elismeri a korábbi partner iránt érzett szeretetét, akkor lehetséges az elbúcsúzás.
Így az életben maradt társ és a gyermek is felszabadul az elhunyttal közös sorsbeli kötődésektől. Ha a családállításkor mindketten kifejezik az elhunyt felé a szeretetüket és megkérik, hogy barátsággal tekintsen az életre, amely tovább folyik, akkor mindenki megtalálja a békéjét.
A létezés
Tekintsük a halálunkig fennmaradt időt ajándéknak. A halált szem előtt tartva éljük életünket, erősek maradunk és szembenézünk a valósággal és a múlandósággal. Barátként gondoljunk a halálra, és nyugalommal, derűsen töltsük el a hátralévő időt. A múlandóság mögött van egy létezés, ami maradandó.
Ez a maradandó a létezés mögött is ott van. A létezés nagyobb, mint az élet és a halál. Aki meghal, az a létezésbe esik vissza, és nem jelent számára különbséget, hogy nyolcvanéves vagy csak kéthónapos. Aki rövid életet él, nem veszít el semmit, és aki hosszú életet él, az nem biztos, hogy többet nyer nála.
Szeretve lenni
Rákos betegeknél sokszor megfigyelhető, hogy bármit képesek elviselni, csak hogy szeressék őket, és figyelmen kívül hagyják saját határaikat. Adnak, de az elfogadást megtagadják. Elsősorban az édesanyjukat nem fogadják el.
A gyógyító lépés az lenne, ha az édesanyjukat elfogadnák, és mélyen meghajolnának előtte. A szeretet lehetővé teszi az elválást. Az, amit nemmel szeretnénk elérni, azt igennel érjük el. Mihelyt elfogadunk valamit, mehetünk.
A lelki súly
Mintha mindenkinek lenne egy bizonyos lelki súlya. A legnagyobb, különleges lelki súllyal a szülők rendelkeznek. A szülők foglalkoznak a lényeggel a legintenzívebben. Senki sem szenved olyan mélyen és senki sem küzd annyira teljes erejével, mint ők.
Az igazi nagy fájdalom elválaszt és összeköt egyszerre. A gyász azonban sokszor olyan, mint a bűnhődés. Egy olyan súlyos betegség, mint a rák, néha egy bűnhődés. A bűnhődés utáni vágy a lélek mélyén hat, akkor is, ha az értelem ellene szól. Az elválás fájdalma lehetővé teszi az elválást. Ezután készek vagyunk valami újra.
Bert Hellinger: Családdinamikai kötődés rákbetegeknél – Érintettek, hozzátartozók és terapeuták részére (Bioenergetic Kiadó, 2008)