Türelem, türelem…
A helyzet az első buliban sem lett sokkal jobb, ahova kb. hat hónap tanulás után merészkedtem le. Az egyik fiú, akivel egy tánciskolába járunk, gondoskodott arról, hogy egy pillanatra se üljek le. Előre figyelmeztetett: csomót fog kötni rám.
Remegett a lábam a parkettre lépve, ami utána sem múlt el.
Zsolti valóban nem viccelt. Olyan figurákat vezetett, amelyek közben azt sem tudtam, merre vagyok arccal előre. Haza is akartam jönni, de szerencsére a többiek nem engedtek. El kellett fogadnom, hogy húsz év tánc ide vagy oda, a social dance egy egészen más terep, és türelmesnek kell lennem magammal. Ahogyan egyre többet jártam el partykra, kezdtem felszabadulni, de idegenekkel egyszerűen akkor sem mertem táncolni. Ez nagyon lassan kezdett oldódni.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
