A történetek bűvöletében élünk
Amikor a legsebezhetőbbnek érezzük magunkat, görcsösen akarjuk hinni, hogy létezik egy kozmikus rendezőelv, amely mindent a javunkra fordít. Ez egy természetes védekező mechanizmus, hiszen az agyunk képtelen elviselni a puszta véletlenszerűséget.
Történetmesélő lények vagyunk, akiknek szükségük van a logika erejére és a tanulságos végre, amelyben természetesen a rossz elnyeri méltó büntetését, a jó pedig a jutalmát.
Bár küzdök ellene, ha valami váratlanul negatív történik, azonnal kutatni kezdek a múltamban: elkövettem valamit, amivel ezt kiérdemeltem? Talán ez egy magasabb rendű lecke vagy egy titokzatos terv része?
Még a bűntudat is elviselhetőbb, mint az a felismerés, hogy az események néha csak úgy, ok nélkül megtörténnek, hiszen ez azt mutatja: nincs hatásunk arra, mi történik velünk. Olvass még a témában
5+1 dolog, amit a fájdalmas, erős vagy rendszertelen ciklus elárul az egészségedről
Nem minden toxikus, és nem minden trauma, ami kellemetlen volt neked – Ezért nem kéne ezekkel a szavakkal dobálóznunk
Ez egy jel, hogy átgondold, tényleg normálisak-e a dolgok, vagy csak megszoktad őket
Nem kellesz eléggé? – Van, hogy egy kapcsolatot már nem megmenteni, hanem elengedni kell
Ez a fajta gondolkodás kétélű fegyver. Néha vigasztal, értelmet ad, viszont ha nem kapunk válaszokat, könnyen az elhagyatottság és az önvád örvényébe taszít minket. A jelentéskeresés időnként csak egy védekező mechanizmus a világ kiszámíthatatlansága ellen és a „miért pont én?” kérdésre sokszor nem a felsőbb akarat, hanem a természet egyszerű, közömbös törvényszerűségei adják meg a választ.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
