Róma mindig is életem egyik nagy szerelme lesz. Négy éve jártam itt először és már az első napon megfogadtam, hogy egyszer visszatérek. Most eljött ez a nap és mondanom sem kell, hogy nem csalódtam.
Olasz fogadtatás
Már az első napon éreztem, hogy ez az út más lesz, mint négy éve. Nem a város változott, hanem én. Úgy érkeztem meg Rómába, mintha haza érkeztem volna, legalábbis olyan biztonságérzet fogott el. Nem tudom megmagyarázni, de míg a legtöbb utazásom során mindig van bennem egy kis félsz, Róma esetében semmi hasonlót nem éreztem. Kora reggel indult a gép, ezért úgy voltam vele, hogy az első napot csak túlélni szeretném, majd másnap átadom magam az olasz életérzésnek.
Na, ez nem jött össze, mert az olasz reptérről kikászálódva, máris belebotlottam a helyiekbe, akik a legnagyobb vendégszeretettel fogadtak minket, magyarokat. Pedig csak egy kis kávézóban fogyasztottam az életmentő kávémat. Már ekkor láttam, hogy itt lehetetlenség csak túlélni egy napot.
A látnivalókon túl
Négy éve a lábamat lejárva, megnéztem az összes nagyobb látnivalót Rómában, így most inkább az olasz életérzésnek szerettem volna átadni magam. Persze elmentem újra a főbb helyekre és nyugtáztam, hogy még mindig ez a világ egyik legszebb városa, de sokkal lelassultabb tempóban haladtam. Reggel gondosan ügyelve a kellő koffeinbevitelre, majd a helyi termelői piacon kiválasztottam a legszebb és legédesebb gyümölcsöket.
Nem rohantam sehova, megengedtem magamnak az igazi dolce vita-t.
Apropó kávé. Az olaszoknál nem túlságosan népszerű a nálunk sokak által kedvelt tejeskávé, náluk a café latte sok kávét és kevés tejet jelent. Tanulj a hibámból és ne csak sima lattét kérj, máskülönben te is csak egy pohár meleg tejjel indíthatod a reggelt. Ha a tejeskávé szerelmese vagy, akkor a latte macchiato lesz a te italod, ez közelíti meg leginkább a mi sima latténkat.
Bent a sűrűjében
A szállásunk a Campo de’ Fiori-n volt, aminek a közepén egy igazi olasz piac terült el, körülötte éttermekkel. Mondanom sem kell, hogy maga volt az álom, mert gyalog gyakorlatilag bármit megközelíthettünk. Amúgy is imádok sétálni és nem esett nehezemre Róma gyönyörű utcáiban elidőzni. Útközben mindig megpihentünk egy proseccóra és egy igazi olasz ebédre, gondosan ügyelve arra, hogy a legjobb helyeket kipróbáljuk. Négy éve vágyom egy olasz módra elkészített articsókára, amit csak ők tudnak tökéletesre főzni. Természetesen nem hagyhattam ki a mozzarellát, prosciutto-t és a hamisítatlan olasz pizzát sem. Nincs is ahhoz fogható.
Szentimentális esték
Az esték mindig jól sikerültek, hiszen olaszok társaságában lehetetlen rosszul érezned magad. Mindenhol kedvesen fogadtak, volt olyan étterem, ahol még ajándékot is kaptunk a tulajtól. Késő estig koktéloztunk, beszélgettünk és megfeledkeztünk a valóságról. Róma minden bajodat elfeledteti, elég hozzá már egyetlen nap is. No, meg persze az ottaniak is tesznek ezért.
Az olasz férfiakban ezúttal sem csalódtam, egyszerűen minden pillanatot megragadnak az udvarlásra.
Elég egy kedves mosoly és már ott is terem jó néhány olasz pasi a csábításra. Ez a vérükben van és versenyt űzve egymással, próbálják becserkészni a női turistákat. Ez pedig minden nőnek kecsegtető érzés, hiszen az olasz férfiak igenis sokat tesznek azért, hogy egy nő igazi nőnek érezhesse magát a közelükben. Ezúttal is felejthetetlen utazás volt, Róma továbbra is az egyik nagy szerelmem és természetesen most is bedobtam a pénzérmét a Trevi-kútba. Róma, remélem hamarosan újra látjuk egymást!
