A mobbing jelenléte mára nem csak a munkahelyen, hanem a családban is jelen van, bár elég nehéz tetten érni.
A mobbing lényege: a kiválasztott személyt teljesen irányítás alá lehessen vonni. Visszaélés, mely a pszichoterror kifinomult eszközeivel él.
Abban különbözik az érzelmi zsarolástól, hogy más személyeket – a családtagokat – is bevonja a zsaroló a játszmába, ez a ,hadjárat’ pedig összekovácsol egy csapatot, amit addig űznek, míg az áldozat – törvényszerűen – hibázik.
A családban
Nehéz tetten érni a családban a mobbingot, ám egyre több rossz példa van erre, mivel a családokban a családtagok alapvetően az egyéni boldogulás irányába haladnak – ez az új nevelési elvek túlzásba vitele miatt van.
A család, régen vett értelemben egy olyan szellemiséget jelent, tanít, ami egyenlő a végső menedékkel, a feltétlen szeretettel, a valódi összetartással.
Ám a családok széthullása mára sajnos természetes jelenség. Alapjaiban nincsenek meg azok az értékek, amik miatt régen, szüleink, nagyszüleink életében sikeres volt ez az intézmény.
Mik ezek az értékek?
Lojalitás, azaz, hűség, együttműködés, támogatás, megelőlegezett bizalom, hit a másikban, annak jó szándékában – mindez tettekben, nem csak szavakban. Önzetlenség, ami annyit tesz, saját érdekeinket mellőzve – nem(!) tagadva – mások javára cselekszünk. Tehát, család esetén, az egyéni érdek egyenlő a közös érdekkel és fordítva. Megengedő szeretet, ami elnézi, javító – nem sértően – szándékkal segít a jellemhibák kijavításában. Feltétel nélküli bizalom, melyet az otthoni bizalom hiányában a baráti körben keresnek a gyerekek, felnőttek egyaránt.
Ezek hiányának következményei
Ezek az értékek nem csak jók, hanem mindenki szomjazik rájuk, szükségszerűen, folyamatosan. A génjeinkbe van táplálva. A világ keménnyé, céltudatossá nevel, de az emberből nem tudja kinevelni azokat a lelki szükségleteket, aminek megléte nélkül rossz minőségű, zavaros életet él majd.
Sarkalatos hiba, hogy ezeket az értékeket máshonnan akarjuk megkapni, nem a családból – ahol ismernek minket, mivel azonos út mentén, együtt fejlődtek a karakterek, hosszú évek alatt. Energiákat fecsérlünk arra, ami nem kézenfekvő: kívülről próbáljuk – energia, anyagi befektetés árán – megszerezni ezeket a szükségleteket.
Lojalitás, önzés, érdekek
A neveltetés alapvető hiányosságai okozzák elsődlegesen ezt a jelenséget, hiszen nem tanítjuk meg gyerekeinknek, hogy mi az etikai határ, amin már nem szabad átlépni, hiszen az gonoszság. Az is probléma, hogy ezek a határok olyan érdekek normái mellett csúszkálnak, ami a mindennapi megélhetésünk érdekében – helytelenül(!) – ,elfogadhatók’.
A másik ok – mivel elfogadott, sőt természetes – a válás. Két fél család gyerekei között, az új ,szülő’ és a gyerekek között egy bizonyos fokig természetes a klikkesedés hisz mindenki félti ösztönösen vérszerinti szüleit, gyerekeit, akikkel bizalmi viszonyban van. Ám a féltékenység és önzés kóros méreteket ölthet, személyiség-, családromboló lehet a mobbing által.
Különbség az összecsiszolódás és mobbing között
A jobbító szándékú meglátás a kritizálás köntösében, tisztelet nélkül jelentkezik, sajátossága, hogy ott van a végén a mondat: kérdezd meg a család más tagját is, ő(k) is ugyanezt mondja(k). A családban nem az őszinteség, hanem a ,ki mond nagyobbat’ és a ,nézd meg, ki, ki mellé áll majd’ játszma az uralkodó egy vitában.
A családon belüli csoportos félrevonulás, látványos elkülönülés, kész helyzet elé állítás is mobbing. Jellemzően nem az uszító, szálakat mozgató az, aki konfrontálódik – az uszító általában konfliktuskerülő -, inkább a gyengébb, befolyásolt személy, mivel annak akarata gyengébb.
Ez intő jel: valami nem működik jól a családban. Érdemes odafigyelni, és idejében kezelni a helyzetet, hiszen ez az életstílus kihat a jövőre, lehetetlenné teszi azt, hogy a család ellássa valódi feladatát: a család tagjainak védelmét, a hátteret, az utolsó menedék lehetőségét.