Mindannyian arról álmodozunk gyerekkorunkban, hogy egyszer majd megtaláljuk a nagy „Ő”-t, és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Már 3-4 évesen olyan meséket hallgatunk, amelyekben a főhősök egymásnak teremtettek, és aztán kamaszként és fiatal felnőttként is a lelki társunk megtalálására vágyunk, aki hűséges, és aki mellett leélhetjük az életünket. Ez azonban nem volt mindig így.
Féltékenység és időgazdálkodás
Noha a poliamóriában élőket sokan csodálják, hogy szuperképességeik vannak, hiszen mindenkinek a kapcsolatban jut belőlük, valójában az egészséges poliamorikus kapcsolat a nagyszerű időgazdálkodásról szól.
Először is az ilyen kapcsolatban élők egymás előtt nyilvánvalóvá kell tegyék elvárásaikat, kívánságaikat, határaikat, és ezeket érzelmi szinten egyeztetniük kell a partnereikkel. A különféle kapcsolatok más-más szabályokkal rendelkeznek, és meg kell érteni, hogy az olyan negatív érzések, mint a féltékenység, miből eredhet. Általában a partnerek rájönnek, hogy a szerelmükhöz fűződő viszonyukhoz ennek semmi köze, és az ilyen érzelmekkel való megküzdési stratégiájuk is finomodik.
Például gyakori, hogy valaki rájön: mikor a partnere mással randizik, az nem azért rossz érzés, mert másokkal is találkozik, hanem csupán azért, mert ő közben egyedül marad. Ezen pedig könnyű változtatni, ezáltal nem okoz nehézséget a helyzetet kezelni.
Az idővel ugyanakkor zsonglőrködni kell: mindenkire kellő idő kell jusson ahhoz, hogy a kapcsolat kiegyensúlyozott maradhasson.
Ez általánosságban jól működhet, azonban ha egyik-másik partner gondokkal küzd, és szüksége van érzelmi támogatásra, az a partnerei által vele töltött időt is befolyásolhatja, felborítva ezáltal a közösségben korábban hozott megállapodásokat.
Ennek ellenére, a poliamóriában élők állítják, hogy számukra ez a fajta kapcsolat minden erőfeszítést megér, mert olyan mennyiségű szeretetet és támogatást kapnak egymástól, amilyen egy monogám párral elképzelhetetlen lenne.
Hogy mennyire értünk vagy nem értünk egyet ezzel a jelenséggel nem számít – a tényen, hogy létezik és egyre többen behódolnak neki semmi nem változtat. Azzal egyidejűleg, hogy a világ nyitottabb, elfogadóbb és befogadóbb lesz, a poliamóriáról is egyre többet fogunk hallani.