A pasi, aki nem tud nélküled élni
Mikor megismerünk valakit és éppen az undorítóan giccses felhőkön lebegünk, miközben kitaláljuk egymás még giccsesebb becenevét is, megfogalmazódik bennünk egy különleges gondolat. A szerelem mámorában, egy idő után kezdjük elhinni, hogy nem tudunk a másik nélkül élni, sőt fizikai fájdalommal jár, ha távol vagyunk egymástól. Ideális esetben a másik is valami hasonlót érez és ezzel már létre is jött egy nagyon erős kötődés. Ez eddig mind szép és jó, csakhogy ez a kötelék lehet nagyon sebzett is.
Amikor kijelentjük, hogy nem tudunk valaki nélkül élni, akkor egyből függésbe kerülünk a másiktól.
A gyerekek valóban nem tudnak szüleik nélkül élni, hiszen rá vannak utalva a felnőttekre. Felnőttként, viszont már nem vagyunk ilyen kiszolgáltatott helyzetben, legalábbis ha egészséges önértékeléssel és tudattal rendelkezünk. Semmi kivetnivaló nincs abban, ha valaki a rózsaszín ködben elejt egy ilyen mondatot, de ha évekkel később is ez az álláspontja, akkor ott már állhat a háttérben egyfajta szorongó kötődés. Ezzel pedig meg is ágyazva a kiszolgáltatottságnak.
A pasi, aki nem tud nélküled élni, feltehetően függ tőled. Lehet, hogy a gondoskodásodtól, szeretetedtől, attól, hogy a legjobb társ vagy számára és ezért aztán nem is tudná elképzelni az életét nélküled. Ha mindez kölcsönös, akár még egész hosszú távon is működhet a dolog. A sors fintora, hogy az egyik fél mindig jobban kötődik, nagyobb függésben él. Ez jelenti majd a legfőbb problémát a kapcsolatban. Olvass még a témában







