A karrieremmel kapcsolatban mindig képes voltam józan, érett döntéseket hozni, míg a magánéletemben mindig impulzív voltam és csak az érzelmeim vezéreltek, többnyire rossz irányba. Gondoltam kipróbálom, hogy a párkapcsolatomra is úgy tekintek, mint a munkámra.
Célokat tűztem ki
Nem kell eldönteni az első randin, hogy örökké együtt leszünk-e az illetővel, azonban a kitűzött közös célok segítenek mindig előre vinni a kapcsolatot. Ahogy a karrieremben is vannak céljaim (előléptetés, fizetésemelés stb.) úgy a magánéletben is fontos, hogy beszélgessetek a jövőről. Összeköltözés, családalapítás, ezeket jó, ha előre megbeszélik a felek, nehogy később derüljön ki, hogy nem is egy irányba tartanak.
A negatív dolgokra információként tekintek
Volt, hogy az egyik munkahelyemen hónapokig fortyogtam magamban, majd a feszültség az egyik kolleginával egy nagy veszekedésben csúcsosodott ki. de ennek ellenére sikerült sok dolgot tisztáznunk.
Utána munkakapcsolatunk harmonikussá vált és csak nevettünk azon, ahogy összekaptunk. A magánéletben is vannak viták – elég csúnya viták is – de ezekre is úgy tekintek már, mint a dolgok tisztázására és nem tartom tragédiának a veszekedéseket.
Megbecsülöm, kiértékelem
Egy jó állásért hálásabbnak vagyunk, mint egy jól működő kapcsolatért, pedig utóbbi fontosabb. Ha rendezett a magánéletünk és minden rendben van, hajlamosak vagyunk természetesnek venni, pedig nem szabad, mert ilyenkor jön az, hogy elindul lefelé.
Pár havonta „értékeld ki” a kapcsolatod: jó együtt? Jobbá teszi az életed? Vele akarsz lenni? Ha ezekre a kérdésekre „igen” a válasz, akkor adj hálát, ha pedig nem így van, gondolkozz el a váltáson.