A karrieremmel kapcsolatban mindig képes voltam józan, érett döntéseket hozni, míg a magánéletemben mindig impulzív voltam és csak az érzelmeim vezéreltek, többnyire rossz irányba. Gondoltam kipróbálom, hogy a párkapcsolatomra is úgy tekintek, mint a munkámra.
Keményen dolgozom
Egyik kapcsolat sem tökéletes, mindenhol vannak hullámvölgyek. Ha az ember ezekre felkészül – ahelyett, hogy megfutamodna – és dolgozik annak érdekében, hogy kijöjjön ezekből, nagy eséllyel sikerülni is fog. A munkahelyen sem mondunk fel azért, mert van egy nehezebb időszak, a magánéletben miért tennénk?
Befektetésként tekintek a kapcsolatomra
Egy jól működő párkapcsolat sokkal fontosabb befektetés, mint bármelyik financiális. Ha együtt szeretnél maradni a pároddal, tervezz előre, szánj rá időt és energiát. Volt olyan állásom, amiről tudtam, hogy csak ideiglenes és úgy is álltam hozzá. Ha viszont van valakid, akivel hosszú távra tervezel, akkor hozz érte áldozatot.
Szakítok időt arra, ami fontos
„Mindenki arra szakít időt, amire akar.” Közhely, de igaz. Akármilyen sok a munkád vagy egyéb elfoglaltságod, ha a szerelmed fontos neked, akkor ő a prioritás és kész. Ha háttérbe szorítod, azt a kapcsolat mindig meg fogja szenvedni.
Félretettem a sértődékenységem
Többször előfordult már velem a karrierem során, hogy egy kollégám vagy a főnököm elfoglalt vagy ideges volt és nem olyan hangnemben szólt hozzám, mint szokott. Ugyan nem esett jól, de az évek alatt megtanultam ezt kezelni, főleg azért, mert tudom magamról, hogy én sem vagyok bűbájos, amikor stresszes vagyok.
A pasimra azonban mindig halálosan megsértődtem, ha türelmetlen vagy kicsit pokróc volt velem. Végül belegondoltam, hogyha a kollégáimnak el tudom ezt nézni, akkor neki is meg kell bocsátanom.