A karrieremmel kapcsolatban mindig képes voltam józan, érett döntéseket hozni, míg a magánéletemben mindig impulzív voltam és csak az érzelmeim vezéreltek, többnyire rossz irányba. Gondoltam kipróbálom, hogy a párkapcsolatomra is úgy tekintek, mint a munkámra.
Nem akadok fel minden apróságon
Maximalista vagyok hajlamos vagyok minden apróságot intő jelnek venni. Ahogy a munkámban, úgy a kapcsolatomban is leszoktam erről. Ha például a barátom későn ér haza mert a kollégáival beültek valahova, már nem tekintem drámai helyzetnek és azóta sokkal könnyebb az életem, azaz az életünk.
Határokat húztam
A szerelemben nehéz határokat húzni, mert az ember fél, hogy ezzel eltolja magától a másikat, pedig ez nincs így. Ahogy a munkahelyemen egyértelművé tettem már az elején, hogy például hétvégenként nem dolgozom, úgy a magánéletben is nyugodtan tudtára lehet adni a másiknak – bármivel kapcsolatban – hogy mi az, ami neked már nem fér bele, így nincs sértődés vagy számonkérés.
Olykor „kiveszek szabit”
Bármennyire is szeretsz valakit, kellenek szünetek, mikor mindketten a saját életetekre koncentráltok. Leutazni a rokonokhoz, hétvége a barátnőkkel vagy akár egy külön nyaralás is csodákra képes, hiszen utána újult erővel szerethetitek egymást. Már nincs lelkiismeret furdalásom, mert a külön töltött idő az egészséges kapcsolat jele.