Mit is jelent ez?
Emlékszem, tavasszal még félelemmel és aggodalommal vegyes érzések kerítettek hatalmukba, amikor világszinten terjedni kezdett a koronavírus. Nem volt még ilyennel dolgunk a modern társadalmunkban, itthon próbáltuk kihálózni a ránk zúduló információkból, mi lehet igaz és helyes ebben a helyzetben. Nem estünk pánikba, nem kezdtünk el halmozni, de tartottuk a távolságot az idősebb rokonoktól, viseltük a maszkot, többször mostuk a kezünket. Ez a hozzáállás alaposan lazult nyáron – nem csak nálunk, mindenkinél. A külföldi nyaralásunkat sem mondtuk le, és ott is azt tapasztaltuk, hogy bár kevesebben vannak a turisták, az élet nem állt meg. Aztán közeledett az augusztus vége, ismét felröppentek a hírek, hogy terjedni kezd a vírus.
Mi azon izgultunk leginkább, hogy az óvoda rendben, nyugodtan el tudjon indulni. Ismét komolyabban vettük a maszkhasználatot (köszönhetően persze a szigorúbb rendeleteknek is), gyakran fertőtlenítünk, és próbálunk vigyázni a nagyszülőkre. Igyekszünk meglátni a jót ebben a nehéz helyzetben, de nekünk viszonylag könnyű dolgunk van, hiszen az életünk alapvetően nem változott meg. A munkánkat el tudjuk végezni a házunkból, a hobbijainkat űzni tudjuk. A barátokkal is tudunk találkozni még, ha nem is megyünk annyi programra, mint korábban. Azonban nem mindenki jár ebben a cipőben.
Sokaknak tavasz óta semmi másról nem szól az élete, mint megélhetési gondokról, átszervezésről, újragondolásról, félelemről, aggodalomról, adott esetben gyászról.
Olvass még a témában
