Hová tűnt a jóságos E.T.? A gonosz ufók világa

Írta: ,

A cikk témája nem annak a fejtegetése, hogy vannak-e földönkívüliek, vagy sem; hanem az, hogy mennyiben, mikor és hogyan változik Földünk lakóinak hozzáállása ehhez a témához, a világot érintő társadalmi problémák hatására. És bár a sci-fi – ha komolyabban megismerjük –, a végtelen fantáziáról és szórakoztatásról szól, mégis azok a filmek, könyvek lesznek aktuálisan népszerűek, amelyek az emberiség félelmeit tükrözik valamilyen módon.

Az embereknek mindig kell egy szupergonosz

1947 után – attól függetlenül, hogy mindenkit komolyan megérintett a világháború iszonyata –, nem szűnt meg az ellenségeskedés, pedig ez lett volna a legésszerűbb.

Folyamatosan kereste az emberiség az ellenséget, ahelyett, hogy a valódi problémát kereste volna.

Egymás között a valóságban – kommunista és kapitalista országok –, illetve a furcsa történetekben, mesékben: a természet és az ember között, és a földlakó és az idegenek között.

Mindig kellett valami, valaki ellen küzdenünk. Az életben túl nagy veszteségeket szenvedhettünk volna, akár az egész emberiséget kiirthattuk volna pár óra alatt.

Emiatt helyeződött a hangsúly a fantáziadús történetekre.

A mese valósággá fejlődése

Egy idő után az emberek okosodtak, és már nem elégedtek meg az abszolút mesealapú történetekkel, hanem olyan történetek kerültek a központba, melyek részben tudományosan meg voltak alapozva, vagy legalábbis logikusnak, ezáltal lehetségesnek tűntek.

Ezt odáig fokozták, hogy mára, 2013-ra az interneten keringő, idegenekről szóló mesék teljesen hihetők, akként vannak tálalva, azok számára, akik hinni akarják, hogy léteznek földönkívüliek.

A történetek annyira logikusak, és bizonyos részeik annyira jól alátámasztottak, hogy mindenkiben felmerül a kérdés: ez igaz-e?