Leleményes őseink hamar felfigyeltek arra, hogy erjesztés útján ízletes és mámorító itókák keletkeznek. Minden bizonnyal egy különös véletlen játszhatott ebben közre, de mivel azt tapasztalták, hogy tőle jó kedvük kerekedett, máskor már szándékosan próbálták kiváltani a reakciót. Sok közülük réges- rég feledésbe merült, ezért hoztam most egy kis kóstolót belőlük. Azt feltételezhetjük, hogy az első ilyen ital úgy készülhetett, hogy egy takarékos asszonyka a megszáradt kenyérdarabokat vízbe áztatta, hogy fogyasztható legyen, és ne kelljen kidobnia. Aztán kicsit megfeledkezhetett róla és mire eszébe jutott, már megtörtént a „csoda”. A ház ura először talán furcsállotta a dolgot, de mégis tetszhetett neki. Később nemcsak reprodukálták, de kísérletezgettek is a különféle gabonákkal. És úgy lett, hogy mind másféle ízű innivalót eredményezett.
1/7 Boza
Mivel a sztyeppei népek fogyasztottak sört, a kutatók feltételezik, hogy honfoglalás kori őseinkre is jellemző volt ez a szokás. Sör készítésére a legtöbb gabonaféle alkalmasnak találtatott. A kunok a bozát megtört, kásának főzött kölesből cefrézték. Az erjedésben valószínűleg nem csak élesztőgombák, hanem tejsav- baktériumok is részt vehettek. A bozasör egy alacsony alkoholtartalmú, savanykás, sárgásfehér színű ital volt. Krämer János katonaorvos, aki a 18. század elején hosszabb ideig Magyarországon szolgált, vizelethajtóként tett róla említést. A krími tatárok napjainkig megőrizték a bozakészítés hagyományát.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!
1 hozzászólás
Hegyi Zoltánné
2023.05.17., 10:24Jó ital a sör jó vese mosó