Az egyik legnagyobb paradoxon: vérre menő harc a nyugodt életért
A harc, akármit teszünk, mindig harc marad. Lehet passzív ellenállás, lehet tüntetés, lehet igazi küzdelem is. Az legjobb persze az lenne, ha nem kellene eljutni a harcig. Nem véletlenül nem használtam az „igazi győzelem az lenne” kifejezést, hiszen győzelem csak harc által lehetséges. A harccal sem lenne semmi gond, hiszen a győzelem hatalmas adag pozitív érzést hoz magával, ám a mai harcokkal az a probléma, hogy részgyőzelmek vannak, apró örömökkel, és sok veszteség árán.
Sosincs teljes lelki „felszabadulás”, minden területen harcolni kell, a belefektetett energia sosem hozza a várt, véglegesen felszabadító érzést.
Nincs meg az egyensúly, ami a harc szükségességét – a várt győzelem mértékének lehetősége által – igazolná. Tudjuk, hogy az emberiség képtelen megoldani ezt a paradoxont, mégis elvárjuk magunktól, hogy optimisták legyünk. Tehát igaz Geroge Jean Nathan felvetése, miszerint „Optimista az, aki azt hiszi, hogy a légy a szobában a kijáratot keresi”.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
