Sosincs teljes lelki „felszabadulás”, minden területen harcolni kell, a belefektetett energia sosem hozza a várt, véglegesen felszabadító érzést.
Nincs meg az egyensúly, ami a harc szükségességét – a várt győzelem mértékének lehetősége által – igazolná. Tudjuk, hogy az emberiség képtelen megoldani ezt a paradoxont, mégis elvárjuk magunktól, hogy optimisták legyünk. Tehát igaz Geroge Jean Nathan felvetése, miszerint „Optimista az, aki azt hiszi, hogy a légy a szobában a kijáratot keresi”.
Akkor hogyan tovább?
Karinthy Frigyes meglátása a kezdet: „Nem mind arany, ami fénylik. Lehet, kedvező körülmények közt a gyémánt is.” A „méreg”, bármilyen csomagolásban adják, akkor is méreg. Tehát, szelektálni, különbséget tenni kell tudnunk először. Aztán meg kell teremteni magunkban a kedvező feltételeket – ahogy a maggal tesszük, ültetéskor.
A megmagyarázhatatlan negatív érzések, melyeket a világnak köszönhetünk, a neveltetés gátjai, a hitnélküliség (könnyebben hisz az, aki már valóban hitt valamiben), a múlthoz való megmagyarázhatatlan ragaszkodás mind-mind olyan tényezők, melyek zsigerből jönnek, és nagyon nehéz megszabadulni tőlük. Olvass még a témában
