Mindenki szeretne pozitívan gondolkozni, pláne a gondolataival teremteni, de ez nem mindenkinek, sőt, csak nagyon keveseknek sikerül. Utóbbi ráadásul valóságos sci-finek hangzik a racionális emberek számára, pedig a pozitív gondolkodásból még ők is profitálhatnának.
VIDEO Pár percben megtanítalak, hogyan készíts elbűvölő Valentin-napi sminket
Optimizmus a pesszimizmus nyomása alatt
Feleki László mondta: „Ismert szókép az, hogy „elszabadult a pokol”. Mikor mondhatjuk már, hogy elszabadult a mennyország?”
Ebből az idézetből abszolút érezhető az, amivel biztosan te is nap mint nap szembesülsz: a világ alapvetően pesszimista beállítottságú. Szinte mindenhonnan azt halljuk, hogy az egész világ romlott és rossz körülöttünk, tételesen felsorolják, hogy mi nem működik, milyen bajok történtek. Ezek az állítások viszont mind-mind hatni fog ránk, még akkor is, ha nem figyelünk konkrétan a mondatokra!
De kárt okoz az is, ha a rossz dolgokat vicces köntösbe bújtatjuk, és azon nevetünk – mondjuk stand up során viccet csinálnak a negatív élethelyzetekből – mert a figyelem, a nevetés által azonosulunk a bajjal, ami hat ránk. Akkor mi a megoldás?
Az egyik legnagyobb paradoxon: vérre menő harc a nyugodt életért
A harc, akármit teszünk, mindig harc marad. Lehet passzív ellenállás, lehet tüntetés, lehet igazi küzdelem is. Az legjobb persze az lenne, ha nem kellene eljutni a harcig. Nem véletlenül nem használtam az „igazi győzelem az lenne” kifejezést, hiszen győzelem csak harc által lehetséges. A harccal sem lenne semmi gond, hiszen a győzelem hatalmas adag pozitív érzést hoz magával, ám a mai harcokkal az a probléma, hogy részgyőzelmek vannak, apró örömökkel, és sok veszteség árán.
Sosincs teljes lelki „felszabadulás”, minden területen harcolni kell, a belefektetett energia sosem hozza a várt, véglegesen felszabadító érzést.
Nincs meg az egyensúly, ami a harc szükségességét – a várt győzelem mértékének lehetősége által – igazolná. Tudjuk, hogy az emberiség képtelen megoldani ezt a paradoxont, mégis elvárjuk magunktól, hogy optimisták legyünk. Tehát igaz Geroge Jean Nathan felvetése, miszerint „Optimista az, aki azt hiszi, hogy a légy a szobában a kijáratot keresi”.
A cikk folytatódik, lapozz!