Láss, ne csak nézz. Érezz, ne csak észlelj. Élj, ne csak létezz.
Mikor megállsz a tükör előtt, és nézed magad, akkor csak a felszínt kapargatod, mondhatni egy szemellenzővel vizsgálod a személyed. Mikor elkezded meglátni magad, a valódi éned, azt a csodálatos lényed, aki a felszínesség alatt ragyog, elindulsz az önszeretethez vezető úton.
Mikor valaki rád mosolyog az utcán, a kollégád megdicséri az új frizurád, találsz a zsebedben pár forintot, amit ott felejtettél, vagy éppen csak kisüt a nap, és máris élénkebb színben ragyog körülötted minden. Ha ezeket nem csak észleled, majd tovább sétálsz, hanem átengeded magad a pillanatnak, előtörnek belőled az érzések, és máris megtetted az első lépéseket a boldogságod felé, ami minden napban ott rejlik, csak fel kell ismerni. Mikor ez a kettő megvalósul, akkor kezdesz igazán élni, és nem csak létezni!
