1. Ha elképzelem, hogy már sokadjára csinálok valamit
Lehet, hogy butaságnak hat, de egy új helyzetben képes vagyok akár olyan apróságokon is szorongani, mint hogy el kell jutnom valahová: ezen és ezen a címe, a hatodik emeleten lesz találkozóm. Meg kell találnom a címet, be kell mennem az épületbe, amit nem ismerek. Nem tudom, lesz-e portás, nem tudom, hol a lift, nem tudom, hogy mikor kiszállok a liftből, milyen környezet fogad.
Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ha másodjára jövök, már sokkal könnyebb dolgom lesz, harmadjára rutinos leszek, és lesz egy pont, amikor már rutinból lépek be az épületbe, név szerint köszönök a portásnak és oda se nézek a liftben, amikor megnyomom a gombot.
Az, amin most szorongok, idővel az életemnek egy teljesen jelentéktelen lépésévé fog válni – ez a gondolat pedig segít, hogy most is kevésbé feszengjek miatta.
