Míg az internetes posztokban sokszor kerek perec elhangzik a vád, addig a közvetlen környezetükben az anyák nem mindig nyíltan találkoznak a váddal, inkább félmondatokban, összehúzott szemöldökben, vagy abban a kérdésben: „És ki vigyázott a gyerekre, míg te el voltál?”
Őszintén azt gondolom, hogy ezen ideje változtatni
Nem, persze, hogy nem az a normális, ha egy anya minden este a sárga földig issza magát, de ez mondjuk egy apa, sőt, még egy gyermektelen felnőtt esetében sem lenne egészséges dolog. De szülőnek lenni nem azt jelenti, hogy megszűnünk embernek lenni. Tény, hogy az anyaság (és az apaság is) rengeteg áldozattal jár: kevesebb az alvás, több a felelősség, kevesebb az énidő, és többször kell nemet mondani. De nem hiszem, hogy ebből az következne, hogy egy anyának teljesen le kell mondania azokról a dolgokról, amik (a gyermekén kívül) örömet adnak neki – legyen az egy koncert, egy táncos este, egy baráti vacsora vagy egy hétvégi fesztivál. Nem hiszem, hogy egy anya akkor válik „jó anyává”, ha minden egyes szabad percét is a gyereke körül forgatja.
Sőt, meggyőződésem, hogy egy anya, aki nem veszti el teljesen önmagát a szerepben, aki tud töltődni, kikapcsolódni, aki néha kiszellőzteti a fejét egy pohár bor mellett, egy társasjátékos esten vagy éppen megengedheti, hogy hajnalig ugráljon egy buliban, végső soron még jobb anya is lehet.
Mert egy kiegyensúlyozottabb, feltöltöttebb emberként tér vissza a családhoz. Én például biztosan tudom, hogy sokkal szórakoztatóbb anyuka vagyok, és sokkal nagyobb lelkesedéssel bábozok a plüssmacikkal, ha volt időm és terem arra is a héten, hogy valami más szerepben is lehessek.
