Hosszú haj és bő szoknya
Öltözetüket tekintve a cigány nők sosem voltak a szolid színek és az egyszerűség kedvelői. A hatalmas karika fülbevaló, a virágos minták, és a bő szoknyák nem csak ma, hanem már évszázadokkal ezelőtt is jellegzetes roma viseletnek számítottak. A hosszú hajról nem is beszélve, ami ma is szinte kötelező minden roma lánynak. A helyi öltözködés ugyanolyan kis mértékben hatotta meg a cigányokat, bármerre is vándoroltak a világban, mint az adott földrajzi terület nyelvhasználata.
Hazánkban legelőször a 14-15. században jelentek meg a cigányok. A tenyérjós cigányasszonyok, a széles karimájú kalapot viselő cigányemberek, valamint a mindig meztelen purdék meglepő újdonságnak számítottak akkoriban, s az itt – leginkább kényszerűségből – eltöltött évszázadok alatt sem sikerült teljes mértékben asszimilálódniuk. Ennek ellenére a nyelvükből sok szó áttevődött a magyarba, a következő mondat például teljes egészében cigány nyelven szól, mégis mindenki érti: a dilis csávó komálja a csóró csajt (a bolond fiú szereti a szegény lányt.)
A cigány történelem során mindig a nők voltak azok, akik a roma közösség és az őket befogadó (vagy éppen, hogy be nem fogadó) társadalom közötti hidat képezték.
Ez megtörtént házalás, kereskedelem formájában, az utcán tenyérjóslással vagy a beszéd bármely aspektusával. A roma nők ugyanis a férfiaknál jóval szívesebben elegyednek beszédbe bármikor, bárkivel. Ennek ellenére a nők valamiféle íratlan szabálynak megfelelve mindig is a férjük, édesapjuk, vagy fivéreik alárendeltjeként pozícionálják magukat a közösségen belül. Ettől a tudattól csak idős, öreg cigányasszonyként válhatnak meg, őket sokszor természetfeletti erők illúziójával ruházzák fel a fiatalok, amely a roma hiedelemvilág jellegzetességei miatt elméletben igen magas rangot jelent. Olvass még a témában
