Egészség / Életmód

Miért mindig a nők testét akarják szabályozni?

Miért mindig a nők testét akarják szabályozni?

Aztán belefutottam egy cikkbe a Scary Mommyn és úgy láttam, valaki más, egész pontosan Maria Guido már nagyszerűen megfogalmazta azokat a gondolatokat, amik az én fejemben is cikáztak.

Miért mindig a nők testét akarjuk ellenőrizni?

24 évesen szerelmes voltam a legjobb barátomba, ő viszont helyettem a drogokért volt oda. Tudtam, hogy rossz emberért rajongok, de próbáltam jó útra terelni, meggyőzni, hogy ő ennél jobbra érdemes és többre képes. Tablettát szedtem, de terhes lettem. Persze nem akarta vállalni a felelősséget, de szigorú katolikus neveltetésének köszönhetően azt sem akarta, hogy abortuszra menjek. Hatalmas kétségek között őrlődtem, mert semmilyen szinten nem voltam abban a helyzetben, hogy gondját viselhessem egy gyereknek. Ráadásul szívem mélyén tudtam, hogy nagyon rossz ötlet egész életemben egy ilyen férfihoz kötődnöm.

Kiderült, hogy ezt nem kellett elmagyaráznom neki, mert ő nemes egyszerűséggel felszívódott, nem válaszolt a hívásaimra: kilépett az életemből, rám bízva a döntés terhét. Úgyhogy megtakarítottam az abortuszhoz szükséges 200 dollárt, a nővérem pedig elvitt a klinikára. Ezután évekig nem hallottam a volt barátom felől és valószínű ő sem hallott rólam. Fogalma sem volt arról, megszületett-e a gyereke, vagy sem.

Neki nem kellett klinikát találnia és konzultációra mennie. Nem kellett egyedül ülnie, amikor az egyik nővér azt mondta neki, hogy a terhességi teszt valóban pozitív. Nem kellett a testvérével együtt visszautaznia a klinikára, és az eljárás előtt bevennie a Valiumot. Nem kellett az asztalra feküdnie és a mennyezetre néznie, miközben újabb nyugtatót lőttek a karjába. Nem kellett átélni, milyen érzés, amikor a könnyei elárasztják az arcát. Nem kellett semmi ilyet megtapasztalnia. Nem kellett a váróban sem ülnie, néhány másik nővel körülvéve.

Az egyik úgy tűnt, hogy 13 évesnél sem idősebb, a másik körülbelül 17 éves, és volt egy nő, aki velem egyidős lehetett. Senki sem szólalt meg. Neki nem kellett átesnie a fájdalmon, a vérzésen. Nem kellett azon gondolkodnia, hogy vajon sikerül-e még valaha teherbe esnie, gyereket szülnie. Egyiket sem kellett átélnie. Az egyetlen dolog, amit meg kellett tennie, az volt, hogy belém élvezett és megrovásban részesített, amiért az abortuszt fontolgattam.

Nehéz nőnek lenni. A világ nehéz. Minden dolog, amit nekünk kell megtennünk, olyan rohadt nehéz.

Kinek a felelőssége a védekezés?

A nők teherbe esnek, és azt mondják nekik, hogy jobb fogamzásgátlót kellett volna alkalmazniuk. Vagy biztosra kellett volna venniük, hogy a férfi óvszert visel. Vagy ami még jobb: soha nem szabadott volna „széttenni a lábukat”. 

A szexuális tapasztalatokkal járó döntések felelőssége a vállunkra kerül mindaddig, amíg teherbe nem esünk. Akkor viszont – varázsütésre – egyáltalán nem kellene beleszólnunk abba, mi történik velünk és a testünkkel. Onnan kezdve már nem a mi felelősségünk az egész, hanem a társadalom próbál kezeskedni a bennünk növekvő sejtcsomó, magzat érdekében. Ez hogy lehet? Minden a mi felelősségünk, majd hirtelen nincs jogunk dönteni arról, mi történik a testünkben?

A nő csak akkor eshet teherbe, ha a férfi megtermékenyíti. Elméletileg lelkes résztvevőnek kell lennie annak érdekében, hogy ez megtörténhessen. Ehhez képest teljesen a nőkre hárul a döntés és a felelősség a várandósság esetén, holott nagyrészt a nők azok (valószínűleg pont ezért), akik vállalják a fogamzásgátlással járó teher túlnyomó részét. 

A férfiaknak még mindig nincs fogamzásgátló tablettájuk, elsősorban amiatt, mert a klinikai vizsgálatok során nem tudták kezelni ugyanazokat a mellékhatásokat, amelyeket mi nap, mint nap tapasztalunk. A nőket kényszeríteni lehet olyan mellékhatások elfogadására, mint a vérrögképződés, a magas koleszterinszint, a súlygyarapodás és a hangulati ingadozások, a libidó csökkenése. Ám amikor a kutatók szembesültek azzal a lehetőséggel, hogy a férfi tabletta akadályozhatja a szexuális vágyat, akkor ezt elfogadhatatlannak tartották és tudták, hogy az ilyen gyógyszereket nem fogják bevenni a férfiak.

A Healthline-nak Dr. Tomer Singer, a New York-i Lenox Hill Kórház reproduktív endokrinológiai és meddőségi igazgatója úgy nyilatkozott, hogy a „mellékhatások túlságosan is megterhelőek voltak a férfiak számára”.  Szerinte főleg a libidó és az erekció intenzitásának csökkenése az, ami miatt a férfi fogamzásgátlás ilyen formában nem működhet. Társadalmilag mindenáron megvédjük a férfiakat, miközben folyamatosan azt mondjuk a nőknek, hogy teljes felelősségük van azért, ami velük történik, de csak mielőtt teherbe esnek – utána már ne legyen beleszólásuk abba, mi történik a méhükben. 

LightFieldStudios/istockphoto.com

Máig sem értem, miért a nők testét kell szabályozni – ez teljesen logikátlan

 „Ha egy nő 100 véletlenszerű férfival szexel egy év alatt, akkor is csak egy teljes terhességet produkálhat. Ha egy srác 100 véletlenszerű nővel szexel egy év alatt, az akár 100 teljes terhességet is eredményezhet. Akkor miért éppen a nők szabályozásáról beszélünk?” – osztották meg Twitteren ezt a bejegyzést.

Úgy tűnik, ha mélyen magunkba nézünk, pontosan tudjuk, hogy elsősorban a férfiak felelősek a terhességért, de ez valamiért a mai napig kimondatlan maradt. Annyira megszoktuk, hogy a női testet szabályozzuk, hogy fel sem tűnik, amikor újabb és újabb jogainkat tiporják sárba. 

Két császármetszésem volt, az egyik sürgősségi. Olyan sérvem lett, amelyik néha, még nyolc évvel az első gyermekem születése után is komoly fájdalmakat okoz. A hasizmaim sosem kerültek vissza az eredeti helyükre és más komplikációk is felmerültek, amikkel azóta is küzdök. És ezeket a gyerekeket én ki akartam hordani, meg akartam őket szülni. Képzeljük most el, milyen az, amikor egy nőt arra kényszerítenek vadidegenek, hogy ilyen kockázatokat vállaljon be! Adott esetben úgy, hogy tudja, a gyermeke beteg lesz, vagy éppen nemi erőszakból fogant. Hogy fogadja el, hogy ilyen mértékben megváltozik a teste, az élete, hogyan dolgozza fel mindezt érzelmileg? Soha nem várnánk el ezt egy férfitól. Soha.

20 évbe telt, mire megosztottam az abortusztörténetemet, mert az „erkölcs” kultúrájában élünk, ami mindenbe beszivárog még akkor is, ha nem vagy vallásos. Öt évet töltöttem meddőséggel küszködve, és még racionális, ateista bensőmben is hallatszott egy kis hang, ami azt súgta: „Elveszítetted az egyetlen lehetőségedet. Ez a te hibád!”

Azok az agresszív vélemények, amikkel a nők is élnek egymás között, folyamatosan erősítik ezt a hangot. Engem ugyanakkor soha senki nem tudna meggyőzni, arról, hogy az abortusz erkölcsi kérdés. Főleg nem akkor, amikor látom az ellene küzdő embereket, akik jobban szolgálják az istenüket, mint embertársaikat ezen a Földön. Nem ölnek energiát és pénzt abba, hogy segítsék a nevelőszülőket, támogassák a háborúk miatt menekülni kényszerülő családokat, a „migránsgyerekeket”, vagy pártfogolják azokat, akik azt se tudják, honnan származik majd a következő étkezésük. 

A férfiak ugyanúgy felelősek a terhességért, mint mi, és ha a mi testünket szabályozni akarják, akkor szabályozzák az övéket is. És ha nem szereted az abortuszt, akkor csak egyszerűen hagyd figyelmen kívül – ahogy figyelmen kívül hagyod az országodban, vagy a közvetlen környezetedben levő szegény, szenvedő, nevelőintézetben élő több ezer gyereket. Látod? Nem is olyan nehéz…

Oldalak: 1 2 3 4 5 6

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást