Egészség / Életmód

Miért mindig a nők testét akarják szabályozni?

Miért mindig a nők testét akarják szabályozni?

Aztán belefutottam egy cikkbe a Scary Mommyn és úgy láttam, valaki más, egész pontosan Maria Guido már nagyszerűen megfogalmazta azokat a gondolatokat, amik az én fejemben is cikáztak.

Miért mindig a nők testét akarjuk ellenőrizni?

24 évesen szerelmes voltam a legjobb barátomba, ő viszont helyettem a drogokért volt oda. Tudtam, hogy rossz emberért rajongok, de próbáltam jó útra terelni, meggyőzni, hogy ő ennél jobbra érdemes és többre képes. Tablettát szedtem, de terhes lettem. Persze nem akarta vállalni a felelősséget, de szigorú katolikus neveltetésének köszönhetően azt sem akarta, hogy abortuszra menjek. Hatalmas kétségek között őrlődtem, mert semmilyen szinten nem voltam abban a helyzetben, hogy gondját viselhessem egy gyereknek. Ráadásul szívem mélyén tudtam, hogy nagyon rossz ötlet egész életemben egy ilyen férfihoz kötődnöm.

Kiderült, hogy ezt nem kellett elmagyaráznom neki, mert ő nemes egyszerűséggel felszívódott, nem válaszolt a hívásaimra: kilépett az életemből, rám bízva a döntés terhét. Úgyhogy megtakarítottam az abortuszhoz szükséges 200 dollárt, a nővérem pedig elvitt a klinikára. Ezután évekig nem hallottam a volt barátom felől és valószínű ő sem hallott rólam. Fogalma sem volt arról, megszületett-e a gyereke, vagy sem.

Neki nem kellett klinikát találnia és konzultációra mennie. Nem kellett egyedül ülnie, amikor az egyik nővér azt mondta neki, hogy a terhességi teszt valóban pozitív. Nem kellett a testvérével együtt visszautaznia a klinikára, és az eljárás előtt bevennie a Valiumot. Nem kellett az asztalra feküdnie és a mennyezetre néznie, miközben újabb nyugtatót lőttek a karjába. Nem kellett átélni, milyen érzés, amikor a könnyei elárasztják az arcát. Nem kellett semmi ilyet megtapasztalnia. Nem kellett a váróban sem ülnie, néhány másik nővel körülvéve.

Az egyik úgy tűnt, hogy 13 évesnél sem idősebb, a másik körülbelül 17 éves, és volt egy nő, aki velem egyidős lehetett. Senki sem szólalt meg. Neki nem kellett átesnie a fájdalmon, a vérzésen. Nem kellett azon gondolkodnia, hogy vajon sikerül-e még valaha teherbe esnie, gyereket szülnie. Egyiket sem kellett átélnie. Az egyetlen dolog, amit meg kellett tennie, az volt, hogy belém élvezett és megrovásban részesített, amiért az abortuszt fontolgattam.

Nehéz nőnek lenni. A világ nehéz. Minden dolog, amit nekünk kell megtennünk, olyan rohadt nehéz.

Kinek a felelőssége a védekezés?

A nők teherbe esnek, és azt mondják nekik, hogy jobb fogamzásgátlót kellett volna alkalmazniuk. Vagy biztosra kellett volna venniük, hogy a férfi óvszert visel. Vagy ami még jobb: soha nem szabadott volna „széttenni a lábukat”. 

A szexuális tapasztalatokkal járó döntések felelőssége a vállunkra kerül mindaddig, amíg teherbe nem esünk. Akkor viszont – varázsütésre – egyáltalán nem kellene beleszólnunk abba, mi történik velünk és a testünkkel. Onnan kezdve már nem a mi felelősségünk az egész, hanem a társadalom próbál kezeskedni a bennünk növekvő sejtcsomó, magzat érdekében. Ez hogy lehet? Minden a mi felelősségünk, majd hirtelen nincs jogunk dönteni arról, mi történik a testünkben?

A nő csak akkor eshet teherbe, ha a férfi megtermékenyíti. Elméletileg lelkes résztvevőnek kell lennie annak érdekében, hogy ez megtörténhessen. Ehhez képest teljesen a nőkre hárul a döntés és a felelősség a várandósság esetén, holott nagyrészt a nők azok (valószínűleg pont ezért), akik vállalják a fogamzásgátlással járó teher túlnyomó részét. 

Oldalak: 1 2 3 4 5 6

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást