Sokat gondolkoztam, mit és hogyan írhatnék arról, ami az elmúlt hetekben alaposan borzolta a kedélyeket: Lengyelországban szigorítani próbálták az abortusztörvényt, és egy hasonló lehetőséget előkészítő egyezményt Magyarország is aláírt.
Kinek a felelőssége a védekezés?
A nők teherbe esnek, és azt mondják nekik, hogy jobb fogamzásgátlót kellett volna alkalmazniuk. Vagy biztosra kellett volna venniük, hogy a férfi óvszert visel. Vagy ami még jobb: soha nem szabadott volna „széttenni a lábukat”.
A szexuális tapasztalatokkal járó döntések felelőssége a vállunkra kerül mindaddig, amíg teherbe nem esünk. Akkor viszont – varázsütésre – egyáltalán nem kellene beleszólnunk abba, mi történik velünk és a testünkkel. Onnan kezdve már nem a mi felelősségünk az egész, hanem a társadalom próbál kezeskedni a bennünk növekvő sejtcsomó, magzat érdekében. Ez hogy lehet? Minden a mi felelősségünk, majd hirtelen nincs jogunk dönteni arról, mi történik a testünkben?
A nő csak akkor eshet teherbe, ha a férfi megtermékenyíti. Elméletileg lelkes résztvevőnek kell lennie annak érdekében, hogy ez megtörténhessen. Ehhez képest teljesen a nőkre hárul a döntés és a felelősség a várandósság esetén, holott nagyrészt a nők azok (valószínűleg pont ezért), akik vállalják a fogamzásgátlással járó teher túlnyomó részét.